tag:blogger.com,1999:blog-2477389000324248172024-03-18T22:05:07.324-04:00मोसममोसम,
माझ्या वडिलांचं गाव. पण आपल्या मनातला प्रत्येक विचार म्हणजे ’मोसम’ च नाही का? त्याच विचारांची अनुभवांची ही शृखंला...कथा, कविता, अनुभव, लेख या माध्यमांतून.Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.comBlogger204125tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-77844992523893485922024-02-27T13:05:00.003-05:002024-02-27T13:06:45.726-05:00मराठी भाषा दिन<p> "ही माझी अमेरिकन आई." माझ्या आईची मी शेजारच्या मेरीशी ओळख करुन दिली तेव्हा प्रश्न पडला की आई आता हिच्याशी कसं बोलेल? इंग्रजी समजलं तरी बोलण्याची सवय नाही आणि प्रयत्न केला तरी तिचं बोलणं उच्चारामुळे मेरीला समजणार कसं? पण आई तिच्याशी मराठीतच बोलली. खूप बोलली. आमच्या मुलीच्या बारशाला फक्त कुणी गोविंद घ्या, कुणी गोपाळ घ्या हे घोकून घोकून शिकलेल्या मेरीचं मराठीचं ज्ञान इतकंच. त्यामुळे आई बोलली त्यातलं मेरीला काय समजलं असेल अशा संभ्रमात मी असतानाच मेरी माझ्याकडे पाहून हसली. म्हणाली,</p><p>"युवर मॉम इज हॅपी दॅट आय ॲम हिअर फॉर यू. ॲड शी इज नॉट वरीड अबाऊट यू नाऊ. इज दॅट राईट?" माझी आई जे काही बोलली त्याचं भाषांतर करायची आवश्यकताच भासली नाही. ४० शी पार केलेल्या मुलीची काळजी घ्यायला सांगणार्या आईकडे आणि ती घेण्याची हमी देणार्या मेरीकडे मी डोळ्यातले अश्रू आवरत पाहत राहिले. आईच्या आत्मविश्चासाचंही अमाप कौतुक वाटलं. तिला हिंदी, इंग्रजी समजत असलं, येत असलं तरी बोलायची सवय नव्हती पण त्यामुळे तिचं पार साता समुद्राकडे येऊनही अडलं नाही. या आधीही तसं ते कधीच कुठे अडलं नाही हे आधी कधी जाणवलं नव्हतं इतक्या प्रकर्षाने त्या क्षणी जाणवलं. तिला काय म्हणायचं ते ती व्यवस्थित मराठीतच बोलून समोरच्यापर्यंत पोचवायची आणि महत्त्वाचं म्हणजे त्याबद्दल कुठलाही न्यूनगंड न बाळगता.</p><p><br /></p><p>आम्हा भावंडाचं लहानपण मात्र आम्हाला इंग्रजी माध्यमात घाला म्हणून आई - वडिलांच्या मागे लागण्यात गेलं. वडिलांची नोकरी बदलीची. जिथे जाऊ तिथे इंग्रजी माध्यमाच्या शाळा असतीलच असं नाही त्यामुळे ते शक्यच नव्हतं आणि असतं तरी त्यांनी घातलं असतं की नाही कुणास ठाऊक. इंग्रजी माध्यमातून शिक्षण झालं नाही याची खंत बाळगत आता चाळीशीच्या आसपास असणारी एक अख्खी पिढी मोठी झाली. आपल्याला नाही जमलं ते पोटच्या गोळ्यांना करायला लावावं या अलिखित नियमाचं पालन करत मुलांना आवर्जून आम्ही इंग्रजी माध्यमात शिकवलं. घरी बोलतातच की मराठी निदान शाळेत तरी शिकू देत इंग्रजी, स्पर्धेच्या जगात मागे पडायला नको, उत्कर्ष कसा होईल, मुलांना ’व्यवहाराची’ भाषा आलीच पाहिजे हाच ध्यास आमच्या पिढीने जोपासला. मराठीची कास मुलांच्या हाती लागू दिलीच नाही. आमच्या सारखे पालक बरेच आहेत हे कळलं तेव्हा वेळ टळून गेली होती. इंग्रजी माध्यमात न शिकल्याने काही फरक पडत नाही हे कळायलाही खूप काळ गेला. पण हे लक्षात येईपर्यंत तसं खूप नुकसान आमचं आम्ही केलंच भरीला आमच्या मुलांचंही. आम्ही शिकलो, नोकर्यांना लागलो, मराठी तर येतच होतं पण इंग्रजीही उत्तम जमायला लागलं. इतकंच नाही तर मराठी आणि इंग्रजी, दोन्ही साहित्याचा उत्तम आस्वादही आमची पिढी घेऊ शकते ह्या गोष्टीचं महत्त्व आता समजतंय. इंग्रजी माध्यमांच्या मुलांची ओढ इंग्रजी साहित्याकडे झुकलेली दिसते. मराठी साहित्य वाचण्याकडे त्यांचा कल कमी आढळतो. पण आमच्यासारखे पालक मुलांना इंग्रजी माध्यमात घालून खूश होते. आता मुलांची उत्तम प्रगती होईल, आत्मविश्वासामुळे यशाचं शिखर गाठतील, आमच्यासारखी खंत बाळगावी लागणार नाही याच आनंदात आम्ही मशगूल होतो. ज्या पालकांना इंग्रजी येत नव्हतं ते तर आपल्या मुलांचं इंग्रजी ऐकताना हुरळून जात होते. पण नुसती इंग्रजी भाषा येऊन यशाचं शिखर गाठता येत नाही किंवा आयुष्य सार्थकी लागत नाही हे कळलंच नाही कुणाला. मुलांना इंग्रजीतूनच शिकवायचं ह्या विचारसरणीची चूक आधी घराघरांना भोवली मग समाजाला. घरी बोलतातच की मराठी असं म्हणताना, घरातही मराठी बोलताना इंग्रजी शब्दांमध्ये अधूनमधून चवीला काजू, बेदाणे असल्यासारखे मराठी शब्द यायला लागले. घरोघरच्या ह्या चुकीची फळं समाजाला भोगायला लागली. वास्तवाचं भान येईपर्यंत मराठी शाळा हळूहळू बंदही पडायला लागल्या. ज्या चालू आहेत त्यांची परिस्थिती गंभीर आहे. या परिस्थितीत मुलांना मराठी शाळांमध्ये घालायचं म्हटलं तरी अवघड परिस्थिती झाली. त्यामुळे शिक्षणाचं माध्यम इंग्रजीच झालं. मराठी बोलायचं तर इंग्रजीतून विचार करुन त्याचं भाषांतर व्हायला लागलं. कुणाला जपून राहा असं सांगण्याऐवजी काळजी घे असं टेक केअरचं शब्दश: भाषांतर सर्रास वापरात आलं. मराठीचं स्वरुपच बदललं. राडा होईल घरी अशी वाक्य मालिकांमधून सर्रास ऐकायला लागली, जीव तळमळण्याऐवजी तडफडायला लागला. प्रसारमाध्यमांनी इंग्रजी मिश्रित मराठी आणि चुकीचं मराठी रुढ केलं. तेच दैनंदिन जीवनात वापरलंही जाऊ लागलं. भावना पोचल्याशी कारण, भाषेच्या शुद्धतेचं काय इतकं ही विचारसरणी बळावली. अखेर मराठीचा, मराठीचा योग्य वापर करण्याचा आग्रह धरणार्यांनी शरणागती पत्करली. काळाबरोबर बदललेल्या मराठीशी जुळवून घ्यायला हवं असं म्हणत चुकीचं, इंग्रजी मिश्रित मराठी मनातल्या मनात सुधारुन घ्यायला ही माणसं शिकली.</p><p><br /></p><p>आणि एक वेळ अशी आली की मराठी नष्टच होणार की काय अशी भिती मनात निर्माण व्हायला लागली, वाढली. इतकी वाढली की ती मराठी ’दीन’ झाली. दिवस साजर्या करण्याच्या आपण सुरु केलेल्या नवीन प्रथेत एक दिवस ’मराठी’ ला मिळाला. राज्यसरकारही यासाठी पुढे सरसावलं आणि तो दिवस ठरला २७ फेब्रुवारी! जागतिक मराठी भाषा दिन. कविश्रेष्ठ कुसुमाग्रज यांच्या जयंतीच्या दिवशी २७ फेब्रुवारी हा दिवस मराठी भाषा दिन म्हणून साजरा करण्यात यायला लागला. कोण हे कुसुमाग्रज आणि जयंती म्हणजे? असा इंग्रजी माध्यमातल्या मुलांना प्रश्न पडला. तो सोडविण्याची जबाबदारी तर आता आपण उचलायलाच हवी. नाही का? इथे अमेरिकेत आमच्यासारखी अनेकजण आपली मातृभाषा मुलांना यावी, ती त्यांनी टिकवावी, वापरावी यासाठी आटोकाट प्रयत्न करत आहेत.</p><p><br /></p><p> माझ्याकडे मराठी शिकायला येणार्या विद्यार्थ्यांना मराठी दिनाबद्दल सांगितलं तेव्हा असा दिवसही असतो याचंच नवल वाटलं मुलांना. कुसुमाग्रज ठाऊक नव्हते पण त्यांच्याबद्दल प्रचंड उत्सुकता मात्र होती. त्या उत्सुकतेमुळे माझ्या आशा पल्लवित झाल्या आहेत. मराठी भाषा दिन म्हणजे आपली भाषा समजणं, बोलता येणं इतका मर्यादित अर्थ नाहीच. नसावा. मुलांना कुसुमाग्रजांच्या कवितांची ओळख करुन द्यायची, त्यांचं साहित्य वाचून दाखवायचं असं ठरवून टाकलं. कदाचित यातून मराठी साहित्याबद्दल त्यांची उत्सुकता वाढेलही. आवड निर्माण होईल. व्यक्त होण्यासाठी मराठी लेखन प्रपंचही मांडतील कदाचित कुणी एखादं त्यातलं. होईल खरंच असं? की भ्रामक आशावाद? आपल्याच हातून दुसरीकडे वळलेली ही वासरं येतील पुन्हा कळपात? आमच्या पिढीने मुलांना जसं इंग्रजीकडे वळवलं तसंच पुन्हा मराठीकडे आणण्याचं कामंही आम्हीच करु शकतो हे नक्की. आपापल्या पिलांना मराठीच्या मार्गावर आणायचं घेईल कुणी मनावर? जमेल? नक्कीच. मनात आणलं तर होऊ शकतं हे आणि शेवटी कितीतरी गोष्टी आपल्याच हातात असतात. नाही का? </p>Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-19233172352508491122024-02-21T10:39:00.001-05:002024-02-21T10:39:06.313-05:00पाश<p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/y9W_8MHkPaY" width="320" youtube-src-id="y9W_8MHkPaY"></iframe></div><div><br /></div>मध्यमवर्गीय कुटुंबातला मुलगा त्याच्या जोडीदारासह अनपेक्षित पाऊल उचलतो. दोघांच्या वागण्याने घरादाराची फसवणूक होते, घरातल्यांना समाजाला तोंड कसं द्यायचं हा प्रश्न पडतो. प्रेमाचे पाश या कुटुंबाला बांधून ठेवतात की ते पाश गळ्याभोवती आवळले जातात?Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-30643222469293294792024-02-18T15:46:00.001-05:002024-02-18T15:46:04.098-05:00महाभारताचं उत्तररामायण<p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/2gwk8YA-Os8" width="320" youtube-src-id="2gwk8YA-Os8"></iframe></div><p>मोठ्या उत्साहाने महाभारताच्या तयारीला लागलेल्या दिग्दर्शिकेला पांडव, कौरव, कृष्ण, द्रौपदी हे सगळे कलाकार मिळ्णं आणि तेही हातीपायी धड वाटतं तितकं सोपं रहात नाही. हाती आलेल्या कलाकारांना घडविताना, त्यांच्याकडून अभिनय करुन घेताना तालमीमध्येच या महाभारताचं उत्तररामायण घडतं एकांकिका - महाभारताचं उत्तररामायण.</p><p><br /></p><p> कलाकार : संदिप केसरकर, पूर्वा केसरकर, श्रीकुमार डोंगरे, हर्षद साखळकर, अपर्णा साखळकर, संजय भस्मे, ऋत्विक जोगळेकर, गौरी गंधे, श्रीनिवास जोशी, विद्याधर कुलकर्णी, विजय दरेकर. </p><p> निवेदन: प्रशांत पै, सुधांशु गंगातीरकर, मोहना आणि ऋत्विक जोगळेकर.</p>Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-72467126764255455572024-02-15T11:08:00.010-05:002024-02-15T11:10:51.043-05:00पोस्ट<p>पोस्टाचा कारभार आता कदाचित बदलला असेल पण काही वर्षांपूर्वी रत्नागिरीच्या पोस्टात आलेला हा अनुभव हलक्याफुलक्या शब्दांत.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: right;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="325" src="https://www.youtube.com/embed/fHPqpUEoBCc" width="477" youtube-src-id="fHPqpUEoBCc"></iframe></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><div style="text-align: center;"><br /></div></div></div>Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-1699533276552998242024-02-08T09:02:00.002-05:002024-02-08T09:02:21.431-05:00शोध <p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="274" src="https://www.youtube.com/embed/FfVpMozDob0" width="356" youtube-src-id="FfVpMozDob0"></iframe></div><br /><p></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0.0pt; margin-top: 0.0pt;"><span style="font-family: "Google Sans"; font-size: 16pt; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">सुयश आजोळी येतो ते कोकणातल्या अंगावर काटा आणणार्या गोष्टींचा अनुभव घ्यायचाच हे ठरवून. आजोबांच्या तोंडून ऐकलेल्या कथांची सत्यता त्याला पडताळायची असते. होते का त्याची इच्छा पूर्ण? जाणवतं का त्याला अस्तित्त्व अदुश्य शक्तीचं? </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0.0pt; margin-top: 0.0pt;"><span style="font-family: "Google Sans"; font-size: 16pt; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">Suyyash goes to his hometown to experience the chilling stories his grandfather told him. Was he able to sense the spirits he heard? The story of searching.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0.0pt; margin-top: 0.0pt;"><span style="font-family: "Google Sans"; font-size: 16pt; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">लघुकथा - शोध</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0.0pt; margin-top: 0.0pt;"><span style="font-family: "Google Sans"; font-size: 16pt; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">लेखन - वाचन - मोहना प्रभुदेसाई जोगळेकर</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0.0pt; margin-top: 0.0pt;"><span style="font-family: "Google Sans"; font-size: 16pt; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">मुखपृष्ठ - अवनी किरकिरे (१३ वर्ष)</span></p>Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-57178950455662590352023-12-24T09:28:00.004-05:002023-12-24T09:29:36.625-05:00कोणी गोपाळ घ्या - अमेरिकन शेजारी <p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/l_8dd_HE9bY" width="320" youtube-src-id="l_8dd_HE9bY"></iframe></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: left;">खूप वर्षांनी जुनी चित्रिकरणं बघत होते आणि अचानक हे सापडलं. पर्णिकाच्या बारश्याला भारतातून कोणी visa अडचणींमुळे येवू शकलं नाही तेव्हा अमेरिकत आमचे आई - वडिल म्हणून कायम पाठीशी असलेले मेरी आणि डेव्हिड आणि आमचे मित्र जेरी आणि टॅमी हार्वी चौघांनी कोणी गोपाळ घ्या, कोणी गोविंद घ्या पाठ करुन, करुन म्हटलं. आत्ता पाहिल्यावर गंमत तर वाटतेच पण एक - एक वाक्याचा या चौघांनी दिवस - दिवस केलेला सराव आठवून आमचे इथले सगेसोयरे होण्याची त्यांची आपुलकी मन हेलावून टाकते.</span></div><p></p>Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-44659852567198554942023-12-19T10:55:00.003-05:002023-12-19T11:51:20.765-05:00हृदयरोगतज्ञ(Cardiologist)<p> व्यक्ती तितक्या प्रकृती असं आपण म्हणतो तसंच जाणिवांबद्दल. जाणिवांचे आयामही देशानुरुप वेगवेगळे असतात. याबद्दल बोलत आहेत शार्लटचे हृदयरोगतज्ञ समीर चौधरी! भारतीय आणि पाश्चात्यांचा आरोग्याबाबतचा दृष्टिकोन, आरोग्यशिबिरात येणारे अनुभव तसंच शरीर आणि आजारांना रोजच्या व्यवहारातली उदाहरणं देत त्यांनी आपल्याशी साधलेला संवाद. नक्की पाहा/ऐका.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="332" src="https://www.youtube.com/embed/91n0EZWFi0k" width="485" youtube-src-id="91n0EZWFi0k"></iframe></div><br /><p></p>Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-11522433688518708012023-11-27T09:41:00.001-05:002023-11-27T09:45:39.459-05:00वेषांतर एकांकिका<table style="text-align: left;"><tbody><tr><th><p><span style="font-weight: 400;">या एकांकिकेचा प्रयोग वेगळ्या संचात रॅले नॉर्थ कॅरोलायना येथे झाला तर काही वर्षांपूर्वी
शार्लट आणि क्लिव्हलंड ओहायो इथेही आम्ही ही एकांकिका केली. लवकरच आणखी एक संस्था ही एकांकिका करणार आहे. भारतातल्या संस्थेनेही ही एकांकिका स्पर्धेसाठी करुन पारितोषिक पटकावलं. नक्की पाहा आणि अभिप्राय नोंदवा. अभिव्यक्तीचे सभासद झाला नसाल तर एकांकिका, मुलाखती, अभिवाचन ऐकण्यासाठी, पाहण्यासाठी नक्की व्हा. इतरांनाही सांगा.</span></p></th>
<th><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-weight: 400;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="272" src="https://www.youtube.com/embed/3lPDwfK1_O8" width="281" youtube-src-id="3lPDwfK1_O8"></iframe></span></div></th></tr></tbody></table><div style="text-align: center;"><b><br />झलक
</b></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dzptk-BAD-8qlAKN44fOhF_Y0NcYDsKyPMpbVDk4PyKtfIJtTsGORv4vQkP0Eks1ZO_YCHYTgNxtvTdb3kbBg' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dy_UeauKb9lLTrdCw53T7SKKcPKxeYV5XK3QS98e3g7Us_9UbOThqHzXVjqXCYGzm5f7WhyMpYrDDeAxHUDsg' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dyC8evHTEJeAaYqdGp-vLEONPW_D3h0Tp_L9x9ckb4Tdnvw72SbPWDyFJzfZ1xF6zVtsN2fcq-nrDqdV16mxw' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dyRKUcajNlnb8gCruYsU3DeNgjc_O6JObfhD3V1fIZaYLhqczjMhPSp0tkxM8U54gRewRqISr-6xTpkxTDtMQ' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div><br /><b><br /></b></div><div><br /></div>Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-8847623744186715342023-10-16T09:36:00.001-04:002023-10-16T09:36:11.371-04:00एका लग्नाची गोष्ट<blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p style="text-align: left;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/3zZPQLEIo0E" width="320" youtube-src-id="3zZPQLEIo0E"></iframe></div><p></p></blockquote><p> </p><p style="text-align: left;">झाले बुवा एकदाचे लेकाचे दोनाचे चार हात. लेकाने आम्हाला जेव्हा फोनवर लाजत लाजत सांगितलं, <br /></p><p>"आई तू माझ्या मागे लागली होतीस ना लग्न कर म्हणून... ऐकलं आणि हृदय थबकलं, धडधडलं, काय-काय झालं. तोंडून शब्दच फुटेना.</p><p>तो म्हणाला,</p><p>"लग्न म्हटलं की इतकी का घाबरतेस? मी छान पाकिस्तानी मुस्लिम मुलीशी लग्न करणार आहे." आता हृदय नाही तर कमीत कमी फोन तरी खाली पडायला हवा होता पण सगळं जागच्याजागीच राहिलं. मला ऐकलेले किस्से मात्र आठवले. मुलगी कोण वगैरे न विचारता आधी मी त्याला म्हटलं.</p><p>"रात्रीचा घराबाहेर पडू नकोस. दार नीट लाव." मुलाला यात आई काहीतरी वेगळंच बोलतेय असंही वाटलं नाही इतकं ते त्याच्या सवयीचं होतं. तो घाबरला नाही म्हणून मीच घाबरत म्हटलं.</p><p>"अरे, त्या मुलीचे भाऊ येतील तुला मारायला नाहीतर तिचे वडील गुंड पाठवतील."</p><p>"आऽऽऽई" हा स्वर म्हणजे वादळापूर्वीची शांतता.</p><p>"बरं मग तिला पण तेच सांगू का? तुम्हीपण पर्णिकाला नाहीतर गुंडांना पाठवणार आहात का?"</p><p>"आम्ही आणि पर्णिका काय 'तसले' वाटलो काय?" विचारलं आणि लक्षात आलं आपण त्या कोणा मुलीच्या घरच्यांना ’तसल्या’ त टाकलं. मग मी त्याचं एकदम अभिनंदनच केलं. शिकली आहे ना त्याची खात्री केली कारण आमच्यावेळी आई-वडील असंच म्हणायचे, कोणीही आणा पण शिक्षण झालेलं असलं पाहिजे. विचारता विचारता अजून एक लक्षात आलं.</p><p>"अरे, ते लोक जबरदस्तीने धर्म बदलतात. तू तुझा धर्म बदललास तर आम्हाला मेलास." हे जरा नाट्यमय झाल्यामुळे नाटकाची तालीम असल्यासारखा प्रॉम्प्टर (मराठी शब्द?) म्हणजे नवरा ओरडला. </p><p>"कोणी कोणाला मेलेलं नाही. होऊन जाऊ दे." मग आम्ही मुलीला भेटायला रवानाच झालो. सहा तास गाडी चालवत पोचलो, भेटलो. भावी सासु म्हणून तिच्यावर प्रभाव टाकायला एका घोटाऐवजी दोन घोट अमृत घेतलं आणि ते जे चढलं आणि तरुणांना लाजवेल इतका तरुणपणा माझ्यात घुसला त्यावरुन आमच्या सुनबाई सासुबाईंचा धसकाच घेणार की काय असं मी सोडून उरलेल्या ३ जणांना वाटलं.</p><p>आता ही तशी गुप्त गोष्ट होती. लेक जोपर्यंत मेहविशला मागणी घालत नाही तोपर्यंत चुपचाप. दोन - तीन वर्षांनी झालं, करशील का लग्न?, हो करेन प्रकार आणि आम्ही उत्साहाने सार्या जगाला सांगितलं. इथून पुढे खरं नाट्य. ३ वर्षात न पडलेले सारे प्रश्न इतरांना पडले, त्यांचे प्रश्न रोज एक या धर्तीवर ऋत्विककडे पोचले.</p><p>"अरे, निकाह असा होतंच नाही. कबुल, कबुल, कबुल म्हटलंस की झालास तू मुसलमान." लेकही आता या सार्याला सरावला असावा.</p><p>"आमचा काझी मॉडर्न आहे." आता ही काय स्पर्धा होती का पण मी म्हटलं </p><p>"आमचे गुरुजी आयआयटीत शिकलेले आहेत (कापसे गुरुजी, बरोबर ना?)</p><p>"म्हणजे?"</p><p>"काळजी करु नकोस. धर्मांची सरमिसळ होऊ देणार नाहीत दोघं. घेतील ते काळजी."</p><p>"आई, काळजी मी करत नाही. तुझे मित्रमैत्रिणी, नातेवाईक करतायत." भानावर आणायला पुत्र तयारीत.</p><p>"तुझ्या मुलांची नावं काय ठेवणार?" लेक प्रश्नपत्रिका सोडवायच्या तयारीतच.</p><p>"आम्हाला मुलं होतीलच हे तुम्हाला काय माहित?" </p><p>"आगाऊ, असं उत्तर पोचवू का?"</p><p>"बरं, पुढचा प्रश्न. मुलांच्या धर्माचं काय?" </p><p>"असा प्रश्न विचारतात लोक?" त्याला आश्चर्यच वाटत होतं पण मला ज्या प्रश्नाचं आश्चर्य वाटत होतं तो मी त्याला आधी सांगितला.</p><p>"अरे, मेहविशचं नाव बदलणार का असंही विचारतायत." </p><p>"आई, असल्या भानगडीत पडू नकोस हा. तिच तुझं नाव बदलेल." लेकाने सासु - सूनेचे प्रेमळ संबंध कसे ताणले जातील ते डोळ्यासमोर आणलं.</p><p>"अरे माझं नावपण बदलू दिलं नव्हतं मी. तिचं बदलायचा विचार करणारी मी कोण?" हे मी माझं मलापण विचारलं. उत्तर मिळालं नाही. कोणाची नावं आडनावं आपण बदलायची नाहीत एवढंच कळलं.</p><p>आता माझी मुसलमान मैत्रीण सरसावली,</p><p>"कबुल, कबुल, कबुल शिवाय निकाह होतंच नाही आणि ते म्हटलं की धर्म बदललाच..." मला एकदम मुलगा नमाज पढतानाच दिसायला लागला. मग सरसावून आम्ही मुलांच्या ’मॉडर्न’ काझीची मुलाखत घेतली. सगळं आलबेल असल्याची खात्री केली. मुलांनीपण आमच्या गुरुजींची मुलाखत घेतली. सगळं आलबेल असल्याची मेहविशची खात्री झाली. तरीपण निकाहच्यावेळी दोनचार गुप्तहेर ठेवायचे आणि कबुल हा शब्द ऐकला की.... इथे गाडी अडली. काय करायचं ते ठाऊक नव्हतं पण वेळ पडली तर गुरुजी आहेतच असा ’फक्त’ बायका करतात तसा फार पुढचा विचार करुन टाकला. नवर्याने नेहमीप्रमाणे उगाच फालतू गोष्टीत वेळ घालवतेस सूर लावला. </p><p>तर अशा अनेकांना पडलेल्या असंख्य प्रश्नांची उत्तरं सोडवत, कोणी कोणाचे धर्म न बदलता, नाव - आडनाव न बदलता ऋत्विक जोगळेकर आणि मेहविश जमाल बोहल्यावर चढले. चढताना बुरखा आणि मुंडावळ्या विसरले. बुरखा कोणालातरी आठवला म्हणून काहीक्षण आला, मुंडावळ्या पिशवतच राहिल्या तरी दोघांचे चार हात झाले. त्याला देशाच्या कानाकोपर्यातून आमचे आणि मुलांचे मित्रमैत्रिणी हजर राहिले, भारतातले आमचे नातेवाईक अगत्याने आले आणि हे कार्य सफळ संपन्न झाले. </p><p><br /></p>Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-65823992474740564392023-09-18T11:21:00.004-04:002023-09-18T11:21:55.046-04:00बातमी गोळीबाराची
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/ZFU8-Bam8ok" width="320" youtube-src-id="ZFU8-Bam8ok"></iframe></div><br /><div style="text-align: center;">बातमी गोळीबाराची</div><div style="text-align: center;">चुकचुकून नित्यक्रमाला लागण्याची</div><div style="text-align: center;">खात्री असते हे आपल्यापासून दूर असण्याची!</div><div style="text-align: center;">पण कधीतरी वेळ येतेच</div><div style="text-align: center;">सरावलेल्या मनाचा तोल ढवळून निघण्याची!</div><p></p><p></p><div style="text-align: center;">घडत होतं सारं लेकिच्या विद्यालयात</div><div style="text-align: center;">उज्ज्वल भविष्याच्या प्रांगणात!</div><div style="text-align: center;">डोळ्यासमोर जीव उभे</div><div style="text-align: center;">भितीच्या छायेत हादरुन गेलेले!</div><div style="text-align: center;">प्रांगणात पडलेले, घायाळ झालेले</div><div style="text-align: center;">मनाच्या, शरिराच्या चिंध्या उडालेले!</div><div style="text-align: center;">मिटून घेतले डोळे, खुपसलं डोकं तळव्यात</div><div style="text-align: center;">पोटच्या गोळ्याला जणू धरुन बसले हातात!</div><p></p><p></p><div style="text-align: center;">बातमी आली,</div><div style="text-align: center;">सगळ्या मुलांना खोलीत सुरक्षित बंदिस्त केल्याची</div><div style="text-align: center;">लेकरांचा जीव खोलीत कोंडून ठेवलेला, भितीने गुदमरलेला</div><div style="text-align: center;">पालकांचा श्वास अडकलेला, लेकरांच्या जीवात गुंतलेला!</div><p></p><p></p><div style="text-align: center;">कितीतरी घरात ही अशी परिस्थिती</div><div style="text-align: center;">बाहेर विद्यालयाच्या गर्दी पत्रकारांची, पोलिसांची!</div><div style="text-align: center;">चर्चा सगळीकडे ’ब्रेकिंग न्यूजची’!</div><div style="text-align: center;">अक्राळविक्राळ होतो पोटातला गोळा</div><div style="text-align: center;">जेव्हा बळी पडतो प्राध्यापक लेकिला माहित असलेला! </div><p></p><p></p><div style="text-align: center;">एक शिरशिरी उभ्या अंगातून</div><div style="text-align: center;">लेकीच्या भावविश्वाचा तडा घ्यावा कसा सांधून!</div><div style="text-align: center;">सुकून जातो गळ्यातला आवंढा</div><div style="text-align: center;">तरी वाटतं रडावं ढसाढसा</div><div style="text-align: center;">सगळं काही आलबेल, कळायला लागतात दोन तास</div><div style="text-align: center;">एकच गेला जीव या विचाराचा होतो अतोनात त्रास!</div><div style="text-align: center;">आपण काळजीने त्रस्त</div><div style="text-align: center;">लेक ओठ मिटून घट्ट!</div><div style="text-align: center;">वाट पाहायची तिने मोकळं व्हायची</div><div style="text-align: center;">मनातल्या भावना व्यक्त करायची! </div><p></p><p style="text-align: center;">आणि...</p><p></p><div style="text-align: center;">पुन्हा एकदा त्याच जात्यातून तसंच धान्य दळलं जातं</div><div style="text-align: center;">पुन्हा मुलं कोंडली जातात, श्वास अडकतात!</div><div style="text-align: center;">फक्त होत नाही जिवितहानी</div><div style="text-align: center;">तेच समाधान बाळगायचं मनी!</div><div style="text-align: center;">यावेळी मात्र लेक बोलते</div><div style="text-align: center;">म्हणते, रोज मरे त्याला कोण रडे!</div><div style="text-align: center;">पण भिती आम्हाला खरंच वाटते</div><div style="text-align: center;">सावध राहायचा क्षीण येतो</div><div style="text-align: center;">कशाला गं माणूस असं करतो!</div><p></p><p></p><div style="text-align: center;">तीन तासांच्या अंतरावर असलेल्या</div><div style="text-align: center;">लेकराला मारावी वाटते घट्ट मिठी!</div><div style="text-align: center;">कुशीत ठेवावं अलगद जपून</div><div style="text-align: center;">द्यावं आश्वासन सुरक्षिततेचं भविष्याचे पंख छाटून!</div><p></p><p></p><div style="text-align: center;">कळत नाही कशी करावी ही वृत्ती नष्ट</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">अन पसरतील पंख मुलं निर्धास्त - मुक्त!</div><p></p><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: center;">(पर्णिकाच्या महाविद्यालयात २८ ऑगस्टला आणि नंतर १२ सप्टेंबरला गोळीबाराच्या घटना घडल्या. मुलं अशा घटनांना तोंड देताना सावरल्यासारखी वाटत असली तरी त्यांच्या मनावरचं भितीचं सावट पटकन नाहीसं होत नाही आणि भावनिकदृष्ट्या त्यांना जाणवलं नाही तरी परिणाम होत असतातच. पर्णिका आणि तिथे शिकणार्या सर्वच मुलांचा विचार मनात येऊन उमटलेले शब्द)</p><div style="text-align: center;"><br /></div><table>
<thead></thead></table>Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-77748187179637882522023-06-12T08:46:00.004-04:002023-06-12T08:46:33.097-04:00 किरण<blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p style="text-align: left;"></p></blockquote></blockquote></blockquote></blockquote></blockquote></blockquote></blockquote></blockquote><p style="text-align: left;"> किरण! मूळ दक्षिण आशियातील देशांतील पण सध्या नॉर्थ कॅरोलायना राज्यात वास्तव्य असलेल्या आणि घरगुतीहिंसाचाराला बळी पडलेल्या व्यक्तींना मदत करणारी ही संस्था. या संस्थेत शार्लटची जान्हवी कुलकर्णी ही तरुण मुलगी काम करते. तिच्याकडून ऐकू तिला हे काम करताना आलेले अनुभव आणि संस्थेबद्दल माहिती.</p><p style="text-align: left;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/kTECjC7MvJo" width="489" youtube-src-id="kTECjC7MvJo"></iframe></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><b style="text-align: left;">किरण संपर्क:</b></div><p></p><p></p><div style="text-align: center;"><b>फोन</b>: ९१९८३१४२०३</div><b><div style="text-align: center;"><b>इमेल</b>: kiran@kiraninc.org</div></b><b><div style="text-align: center;"><b>संकेतस्थळ</b>: https://www.kiraninc.org/</div></b><p></p><p style="text-align: center;">Kiran means 'ray of light'. Kiran aim to illuminate, guide and instill hope in the lives of South Asian domestic violence victims all across North Carolina.</p><p></p><div style="text-align: center;"><b>Kiran Contact:</b></div><b><div style="text-align: center;"><b>Phone</b>: (919) 831-4203</div></b><b><div style="text-align: center;"><b>Email</b>: kiran@kiraninc.org</div></b><b><div style="text-align: center;"><b>Website</b>: https://www.kiraninc.org/</div></b><p></p><p style="text-align: center;"><br /></p>Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-73647592972691140042023-04-25T10:21:00.002-04:002023-04-25T10:24:07.344-04:00आकाशवाणी रत्नागिरी केंद्र आणि माझी मुलाखत<p> इंद्रधनुष्य या कार्यक्रमात माझा साहित्यप्रवास या विषयावर आकाशवाणी रत्नागिरीने घेतलेली माझी मुलाखत. जिथे काम केलं तिथेच मुलाखत देण्याचा अनुभव रोमहर्षी होता. नक्की ऐका ही मुलाखत.</p><p style="text-align: center;"><b style="text-align: left;">दुवा:</b><a href="https://youtu.be/li4oLY1XMHQ" target="_blank"><b> <span style="font-size: medium;">https://youtu.be/li4oLY1XMHQ</span></b></a></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/li4oLY1XMHQ" width="320" youtube-src-id="li4oLY1XMHQ"></iframe></div><br /><p></p>Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-81397862157636069542023-01-17T10:39:00.006-05:002023-01-17T10:41:45.286-05:00अभिवाचन/दृश्यकथन - दरी<div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xdj266r x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">अमेरिकेत अकल्पनीय गुन्ह्याची शिक्षा भोगून पंकज भारतात मुलीला भेटायला परततो. पंकजने त्याने केलेल्या कृत्याने मुलीचा </span><span style="font-family: inherit;">ताबा गमावला. इतक्या वर्षांनी ती त्याला भेटेल? माफ करेल? तिला सत्य माहित असेल? बापलेकीच्या नात्यात पडलेली दरी तशीच राहिल की दूर होईल? ऐका/पाहा दृश्यकथन दरी. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: right;"><span style="font-family: inherit; text-align: left;">
<div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">सत्यघटनेवर आधारित अकल्पित घटनेने दुरावलेल्या बापलेकीच्या नात्याचा गुंता! </span></div></span></div></div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><b>कलाकार -</b> </span><span style="font-family: inherit;">राहुल जोग, </span><span style="font-family: inherit;"><a class="x1i10hfl xjbqb8w x6umtig x1b1mbwd xaqea5y xav7gou x9f619 x1ypdohk xt0psk2 xe8uvvx xdj266r x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r xexx8yu x4uap5 x18d9i69 xkhd6sd x16tdsg8 x1hl2dhg xggy1nq x1a2a7pz xt0b8zv x1qq9wsj xo1l8bm" href="https://www.facebook.com/kashti.shaikh?__cft__[0]=AZWUIg3VNKpwp3wn7UMpbNDwbDwRBUEA8kGfRN2GzzfTnomhADEt6bbCJE4ygazS3SIU-2fG2PRY2AF7f_bymMt8jyA9qPncbVVhRUGSsI_PsYPWuYBGG0jlP5DRJYQJtJN7p5BAj2qtmjuxNxCSI7dz&__tn__=-]K-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline-block; font-family: inherit; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0"><span class="xt0psk2" style="display: inline; font-family: inherit;">Kashti Shaikh</span></a></span><span style="font-family: inherit;"> कश्ती शेख, </span><span style="font-family: inherit;"><a class="x1i10hfl xjbqb8w x6umtig x1b1mbwd xaqea5y xav7gou x9f619 x1ypdohk xt0psk2 xe8uvvx xdj266r x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r xexx8yu x4uap5 x18d9i69 xkhd6sd x16tdsg8 x1hl2dhg xggy1nq x1a2a7pz xt0b8zv x1qq9wsj xo1l8bm" href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100010017137437&__cft__[0]=AZWUIg3VNKpwp3wn7UMpbNDwbDwRBUEA8kGfRN2GzzfTnomhADEt6bbCJE4ygazS3SIU-2fG2PRY2AF7f_bymMt8jyA9qPncbVVhRUGSsI_PsYPWuYBGG0jlP5DRJYQJtJN7p5BAj2qtmjuxNxCSI7dz&__tn__=-]K-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline-block; font-family: inherit; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0"><span class="xt0psk2" style="display: inline; font-family: inherit;">Rajendra Zagade</span></a></span><span style="font-family: inherit;"> राजेन्द्र झगडे, </span><span style="font-family: inherit;"><a class="x1i10hfl xjbqb8w x6umtig x1b1mbwd xaqea5y xav7gou x9f619 x1ypdohk xt0psk2 xe8uvvx xdj266r x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r xexx8yu x4uap5 x18d9i69 xkhd6sd x16tdsg8 x1hl2dhg xggy1nq x1a2a7pz xt0b8zv x1qq9wsj xo1l8bm" href="https://www.facebook.com/mohana.joglekar?__cft__[0]=AZWUIg3VNKpwp3wn7UMpbNDwbDwRBUEA8kGfRN2GzzfTnomhADEt6bbCJE4ygazS3SIU-2fG2PRY2AF7f_bymMt8jyA9qPncbVVhRUGSsI_PsYPWuYBGG0jlP5DRJYQJtJN7p5BAj2qtmjuxNxCSI7dz&__tn__=-]K-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline-block; font-family: inherit; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0"><span class="xt0psk2" style="display: inline; font-family: inherit;">Mohana Joglekar</span></a></span><span style="font-family: inherit;">मोहना प्रभुदेसाई जोगळेकर.
</span><span style="font-family: inherit;"><b>काव्यस्वर</b> - </span><span style="font-family: inherit;"><a class="x1i10hfl xjbqb8w x6umtig x1b1mbwd xaqea5y xav7gou x9f619 x1ypdohk xt0psk2 xe8uvvx xdj266r x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r xexx8yu x4uap5 x18d9i69 xkhd6sd x16tdsg8 x1hl2dhg xggy1nq x1a2a7pz xt0b8zv x1qq9wsj xo1l8bm" href="https://www.facebook.com/deeptioakdua?__cft__[0]=AZWUIg3VNKpwp3wn7UMpbNDwbDwRBUEA8kGfRN2GzzfTnomhADEt6bbCJE4ygazS3SIU-2fG2PRY2AF7f_bymMt8jyA9qPncbVVhRUGSsI_PsYPWuYBGG0jlP5DRJYQJtJN7p5BAj2qtmjuxNxCSI7dz&__tn__=-]K-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline-block; font-family: inherit; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0"><span class="xt0psk2" style="display: inline; font-family: inherit;">Deepti Oak-Dua</span></a></span><span style="font-family: inherit;"> दीप्ती ओक</span></div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word;"><div dir="auto" style="color: #050505; font-family: inherit; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><br /></div><div dir="auto"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; color: #050505; font-family: inherit; font-size: 15px; text-align: center; white-space: pre-wrap;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dwtxjEIZix8C4QlhNtMd_K_E2Iu0XJWrwmA1NjkUCnHmoXC519s_LEmVCSy5uF_LR0uzO4zxBw6K2OOY-_mFg' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><b>जाहिरात</b>
</span></span></div><span style="color: #050505; font-family: inherit;"><span style="font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/1P4eiySuHYs" width="320" youtube-src-id="1P4eiySuHYs"></iframe></span></span></div><div style="text-align: center;"> <b><span style="text-align: justify;"> </span><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505; font-size: 15px; text-align: center; white-space: pre-wrap;">Youtube दुवा</span></b></div><div style="text-align: justify;"> </div></div></div>Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-24879370640202231582022-10-24T18:04:00.009-04:002022-10-24T18:13:23.673-04:00लेखन फराळ<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVfZ0OtHNpue6AM1xEH13oyQlXdvVutICY0jfnB59uNeglk6QK-PqdgFD9hBdIB4kCsB6bH3zbUaNiQ-a1EckQL6hQxj8LN2xa1jk8fZdWd5TuntrJaZX6zoNkTCDbRc76ap1o6zSPMKQU95yCtMg-Hj8z9J-CQd7AzsRiRcFs4QjTgiaQgcwM-hMChA/s2000/MagzineCollage.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2000" data-original-width="2000" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVfZ0OtHNpue6AM1xEH13oyQlXdvVutICY0jfnB59uNeglk6QK-PqdgFD9hBdIB4kCsB6bH3zbUaNiQ-a1EckQL6hQxj8LN2xa1jk8fZdWd5TuntrJaZX6zoNkTCDbRc76ap1o6zSPMKQU95yCtMg-Hj8z9J-CQd7AzsRiRcFs4QjTgiaQgcwM-hMChA/w200-h200/MagzineCollage.jpg" width="200" /></a></div> यावर्षी दिवाळी अंकातील माझ्या लेखनाचा फराळ. एकूण १० दिवाळी अंकात कथा, लेख आहेत. यावर्षी मला विशेष आनंद होतो आहे तो बालकथांचा. मी लिहिलेल्या बालकथांना माझ्या मराठी शाळेच्या (Online) विद्यार्थ्यांनी छायाचित्र रेखाटली आहेत. <div><br /></div><div><p><b>यातील काही अंकांचे विनामूल्य वाचण्यासाठी दुवे:</b></p><p><b>Marathi Culture & Festivals - </b></p><p><a href="https://www.marathicultureandfestivals.com/" target="_blank">https://www.marathicultureandfestivals.com/</a></p><p><b>बृहनमहाराष्ट्र वृत्त:</b> </p><p><span style="color: #0000ee;"><u><a href="https://bmmonline.org/vrutta-archive/2022-2/" target="_blank">https://bmmonline.org/vrutta-archive/2022-2/</a></u></span></p><p>१ आमचं दिनांक: अंतर्दाह कथा - एका तरुण मुलीच्या मनातील वादळ आणि तिच्याबरोबरच त्या वादळात झोडपून, तावूनसुलावून सुखरुप बाहेर पडलेल्या सर्वांच्या मनाचा अंतर्दाह </p><p>२. पुढारी (कोकण): अमेरिकेत कोकण - अमेरिका हा ’मेल्टींग पॉट’ आहे त्यात असणार्या कोकणाबद्दल लेख.</p><p>३. बृहनमहाराष्ट्रवृत्त: रोख - देश सोडलेली ती जेव्हा आजारी वडिलांना भेटायला जाते तेव्हा नजरा आणि बोलण्यातून तिच्या अंगावर आदळणारा हा ’रोख’.</p><p>४. अनुराधा: - चुकामूक - बर्याच वर्षांनी भारतात गेल्यावर अचानक बालमित्राला भेटायची संधी मिळते खरी पण त्यातून निर्माण झालेला गोंधळ म्हणजे ही कथा.</p><p>५. रंगदीप: डॉ. गंगाधर मद्दीवार आणि सुरेखा मद्दीवार यांचं भारत आणि अमेरिकेसाठी योगदान अमोल आहे. त्यांच्याशी मारलेल्या गप्पांमधून झालेली त्यांच्या कार्याची ओळख म्हणजे हा लेख.</p><p>६.सामना: वादळ - एका तरुण मुलाला त्याच्या जन्माचं रहस्य कळल्यावर गुप्तहेर नेमलेल्या मुलाची आणि स्वत:च्या जन्माचं रहस्य शोधता, शोधता त्याच्या हाती लागलेल्या वेगळ्याच गुपिताची ही कथा ’वादळ’.</p><p>७.शब्दरुची: दीपस्तंभ - कोणाकडून कोणता धडा आपण शिकू ते कधीच सांगता येत नाही तसंच कोण, कोणाकडून प्रेरणा घेईल हेही. स्वत: प्रेरणा घेऊन आपल्यासाठी प्रेरणादायी काही व्यक्तीमत्वांच्या रंजक कहाण्या म्हणजे हा लेख.</p><p>८. अभिरुची: थोबाडीत - घरातली लहान मुलं मोठ्या माणसांचं बोलणं ऐकतात आणि काय होतं त्यावरची ही चिमुकली कथा. चित्र - कौशल दलाल.</p><p>९. प्रसाद: भगदाड - आता मुलंच ती. काय करतील ते सांगता येत नाही. त्यातलंच हे भगदाड. चित्र - अवनी किरकिरे.</p><p>१०. मराठी कल्चर आणि फेस्टीवल - बेअक्कल: आता लहान मुलंच ती. कधीकधी वागणारच ना मनाला येईल ते. लगेच काय आम्हाच्या अकलेचे तारे काढायचे. चित्र - तेजल हिंगे.</p><p><br /></p><p><br /></p></div>Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-61849442482477984202022-07-15T07:38:00.000-04:002022-07-15T07:38:09.576-04:00आजोबा जेव्हा नातीला...<p> आजोबा जेव्हा नातीला कामालाच लावतात तेव्हा काय होतं...</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/TAbqTDDbCxQ" width="401" youtube-src-id="TAbqTDDbCxQ"></iframe></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: left;">कृपया आमच्या वाहिनीचे सभासदही व्हा.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: left;"><a href="https://www.youtube.com/c/AbhivyaktiTheater">https://www.youtube.com/c/AbhivyaktiTheater</a></span></div><br /><p><br /></p>Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-42352526553143695652022-05-31T08:22:00.002-04:002023-04-10T13:26:57.226-04:00ओला<p> <span style="background-color: white; color: #050505; font-family: inherit; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;">"५१ रुपये झाले" रिक्षावाला म्हणाला. मी ५५ दिले आणि पुढचा सगळा गोंधळ म्हणजे तो विचारणार सुटे आहेत का, मी एक रुपया शोधायला सुरुवात करणार, एक रुपया सोडून बाकी सगळं पर्समधून बाहेर येणार आणि रिक्षावाल्याला अखेर दिले किती आणि परत घेतले किती या हिशोबाने डोक्याचा भुगा होणार, दोन दिवसांनी आपणच आपल्या पायावर धोंडा पाडून घेतला हे लक्षात येणार त्यापेक्षा अतिशय हुशारीने ४ रुपये सोडून दिलेले बरे. मी निघाले तेवढ्यात तो म्हणाला,</span></p><div class="kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">"हे घ्या." त्याने ५ रुपये परत दिले आणि आधी मी पुण्यातलीच रिक्षा आहे ना या नजरेने रिक्षाकडे आणि नंतर त्याच्याकडे पाहिलं. </div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">"थांबा असेल माझ्याकडे १ रुपया." आता मात्र पर्स उलटी करुन रस्त्यावर आतला माल पडला तरी रुपया काढायचाच होता मला. मी पर्स उलटीपालटी करायला लागले.</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">"ताई, पर्स सांभाळा आणि ठेवा तो १ रुपया. कधीतरी गिर्<span class="sf5mxxl7 nvdbi5me oygrvhab ditlmg2l kvgmc6g5 knj5qynh tbxw36s4 pq6dq46d" style="display: inline-flex; font-family: inherit; margin: 0px 1px; vertical-align: middle;"></span>हाईकाला खूष करु दे की. आम्ही नेहमीच १ रुपया ठेवतो आमच्याकडे गिर्<span class="sf5mxxl7 nvdbi5me oygrvhab ditlmg2l kvgmc6g5 knj5qynh tbxw36s4 pq6dq46d" style="display: inline-flex; font-family: inherit; margin: 0px 1px; vertical-align: middle;"></span>हाईकाचा. आज रिक्षावाल्याचा १ रुपया तुम्ही ठेवा." अत्यंत नम्र स्वराने तो म्हणाला आणि पर्सच्या ऐवजी पुणं उलटंपालटं फिरायला लागलं माझ्या नजरेसमोर. मी जी पळत सुटले ती जुनेपाने कपडे घालून बाहेर जायच्या तयारीत बसलेल्या नवर्<span class="sf5mxxl7 nvdbi5me oygrvhab ditlmg2l kvgmc6g5 knj5qynh tbxw36s4 pq6dq46d" style="display: inline-flex; font-family: inherit; margin: 0px 1px; vertical-align: middle;"></span>यापुढे उभी राहिले. </div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">घरातल्या सर्वांसमोर १ रुपया नाचवला. नवर्<span class="sf5mxxl7 nvdbi5me oygrvhab ditlmg2l kvgmc6g5 knj5qynh tbxw36s4 pq6dq46d" style="display: inline-flex; font-family: inherit; margin: 0px 1px; vertical-align: middle;"></span>याला म्हटलं,</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">"काय, काय ग्रह करुन देतोस तू माझे पण बदललंय बरं इकडे सगळं. तू आधी कपडे काढ." त्याने एकदम संकोचाने सर्वांकडे नजर टाकली.</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">"अरे तूच मला सांगतोस ना भारतात गेलं की मळखाऊ, जरा जुने कपडे घालायचे म्हणजे आपल्याकडे फार पैसा नाही असं वाटतं पण त्यामुळे माझे आणि तुझे कपडे नवरा - बायको असल्यासारखे वाटतच नाहीत. लाज आणतोस बुवा तू. यापुढे असले प्रकार करायची काहीही गरज नाही. घाल तू नवे कपडे आणि चल माझ्याबरोबर." आता मात्र मला पुणं चढलंच. इथे आल्याआल्या मी परदेशीच असल्यासारख्या सर्वांनी केलेल्या सूचना आणि नवर्<span class="sf5mxxl7 nvdbi5me oygrvhab ditlmg2l kvgmc6g5 knj5qynh tbxw36s4 pq6dq46d" style="display: inline-flex; font-family: inherit; margin: 0px 1px; vertical-align: middle;"></span>याने ठामपणे केलेली विधानं किती ’ही’ म्हणजे अगदीच बिनबुडाची आहेत हे सिद्ध करायला सज्ज झाले. कालच एक गोंधळ करुन हसं करुन घेतलं होतं पण आता नाही. म्हणजे काल काय झालं होतं,</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"> "अहो, मीटर टाका की." असं रिक्षात बसल्याबसल्या पढवलेल्या पोपटासारखं मी म्हटलं. मी इथे नविन आहे हे कळता कामा नये म्हणून मला दिलेली सूचना होती ती पण त्या सूचनेने घात केला. तो म्हणाला,</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">"ओला केलीये तुम्ही. आता परत मीटर टाकू? " </div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">"अच्छा, अच्छा. असं असतं होय." मी काहीतरी पुटपुटून वेळ मारुन नेली होती पण आता नाही. आज पुण्याचं रम्य दर्शन मला झालं होतं आणि ते तसंच आहे हे मला सिद्ध करायचं होतं. ओलाला बोलावून घेतलं. ओलावाला आला. नवरा मुकाट्याने गाडीत बसला. तो तसाच असतो नेहमी. त्यात मलाही बजावलेलं असतं. प्रवासात अमेरिका हा शब्द येऊ द्यायचा नाही पण ते तसं कधीही होत नाही. होतं काय, मला बोलायचं असतं त्यातही नविन माणसांशी बोलायला मला आवडतं. शेजारी नवरा जुना असतो त्यामुळे चालकाशी बोलणं अपरिहार्य असतं आणि मग कुठेतरी ’अमेरिका’ येतेच. आज मात्र मी बिनदिक्कत सुरुवात केली. तेवढ्यात त्याने विचारलं,</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">"दांडेकर पुलावरुन घेऊ का राजाराम?" खरंतर दांडेकर काय नी राजाराम काय दोन्ही सारखेच बाहेरगावच्यांना. पूर्वीही घरुन कुणीतरी पढवून पाठवलेलं एक उत्तर देऊन मोकळं व्हायचो आणि गर्दीमुळे रिक्षावाल्याने दुसरीकडून नेतो म्हटलं की बरं - बरं करत मान डोलवायचो. घरी आलो की या गल्लीतून, त्या गल्लीतून सांगता आलं असतं हे ऐकावं लागणार याची खूणगाठ बांधायचो. आज मात्र मी ओलावाल्याला उत्साहाने सांगितलं.</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">"न्या हो तुम्ही कुठूनही. इथलं कुठे काय माहित आहे आम्हाला. पुलाखाली नेऊ नका म्हणजे झालं." तोही यावेळचं गिर्<span class="sf5mxxl7 nvdbi5me oygrvhab ditlmg2l kvgmc6g5 knj5qynh tbxw36s4 pq6dq46d" style="display: inline-flex; font-family: inherit; margin: 0px 1px; vertical-align: middle;"></span>हाईक उगाच काहीतरी अंदाजे ठोकून आपल्याला फसवत नाही म्हणून खूष झाला. कुठून - कुठून नेत राहिला. </div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">हळूहळू ओलावाल्याला अमेरिका चढली आणि मला भारत. दे दणादण आम्ही ज्या देशात राहतो त्याबद्दल तक्रारी सुरु केल्या, देश कसा बदलता येईल याबद्दल तावातावाने मतं मांडली, एकदोनदा त्याने गचकन गाडी थांबवून बाहेरच्याला शिवीगाळ केली त्यात मीही सामिल झाले, राजकारण्यांनी त्यांच्याबरोबर आपलंही जीवन भ्रष्ट केलंय याची उदाहरणं एकमेकांना दिली, युक्रेन - रशिया संबंधात भारत - अमेरिकेचं काय चुकतंय याची गहन चर्चा केली. त्याच्यादृष्टीने भारत आता अगदी रसातळाला गेला आहे आणि माझ्यादृष्टीने अमेरिका. प्रवास संपत आला. गुप्तहेर असल्यासारखं आपण कोणत्या देशाचे आहोत याचा सुगावा लागू न देण्याची पराकाष्ठा इतक्या वर्षात प्रथमच करावी लागली नाही म्हणून कधी नव्हे ते मृदू हसून मी नवर्<span class="sf5mxxl7 nvdbi5me oygrvhab ditlmg2l kvgmc6g5 knj5qynh tbxw36s4 pq6dq46d" style="display: inline-flex; font-family: inherit; margin: 0px 1px; vertical-align: middle;"></span>याकडे पाहिलं. ओलावाल्याचा निरोप घेतला. </div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">नवरा उतरला आणि म्हणाला,</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">"मला तुम्हाला दोघांनाही काहीतरी सांगायचंय." ओलावाल्याला माझ्याबरोबर आणखी कुणीतरी होतं ते एकदम लक्षात आलं. तेवढ्यात नवरोजी म्हणाले,</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">"तुम्ही भारत सोडायचा विचार करा आणि तू अमेरिका. दोन्ही देशांचं भलं होईल." ओलावाला जोरात हसला आणि नवरा माझ्याकडे रागारागाने बघत १५०० रुपयांचे एकदम १९०० कसे झाले म्हणून वाद घालायला लागला.</div></div><div style="font-family: inherit;"><div class="stjgntxs ni8dbmo4 l82x9zwi uo3d90p7 h905i5nu monazrh9" data-visualcompletion="ignore-dynamic" style="border-radius: 0px 0px 8px 8px; font-family: inherit; overflow: hidden;"><div style="font-family: inherit;"><div class="cwj9ozl2 tvmbv18p" style="color: #1c1e21; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 12px; margin-bottom: 4px;"></div></div></div></div>Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-53062620785500518582022-05-16T20:50:00.005-04:002023-04-10T13:27:21.730-04:00बाटा<p> <span style="background-color: white; color: #050505; font-family: inherit; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;">"यू आर वेस्टिंग माय टाइम." बाटाच्या माणसाला मी फोनवर सुनावत होते. कालच्या दुकानदाराने मारलेल्या शेर्याचा बदला मी एकदम मालकावर उलटवत होते. तेवढ्यात बहिण कुजबूजली,</span></p><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="7kqte-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="7kqte-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="7kqte-0-0" style="font-family: inherit;">"तू इंग्रजीतून कशाला भांडतेयस? मराठीतून भांड." भांडण अमेरिकेत नाही भारतात हे माझ्याही एकदम लक्षात आलं.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="difho-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="difho-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="difho-0-0" style="font-family: inherit;">"तुम्ही इंग्रजीत कशाला बोलताय हो. मराठीत बोला." बाटावाल्याला सुनावलं</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="8uup-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="8uup-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="8uup-0-0" style="font-family: inherit;">"मॅम आप हिंदीमे बात कर सकते हो."</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="9utm4-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="9utm4-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="9utm4-0-0" style="font-family: inherit;">"मुझे इंग्रजीमेभी भांडना आता है लेकिन आपको कुछ अभिमान है की नही अपनी भाषा का?" भाषा प्रेम उफाळून आल्यामुळे मी भांडणाचा मुद्दा विसरले. बहिण परत कुजबुजली.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="6sj27-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="6sj27-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="6sj27-0-0" style="font-family: inherit;">"भांडन करनेका है." </span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="4p0kl-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="4p0kl-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="4p0kl-0-0" style="font-family: inherit;">"झगडा." तत्पर नवर्याने बायकोची चूक सुधारली. </span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="bh3qh-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="bh3qh-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="bh3qh-0-0" style="font-family: inherit;">"तुम्ही गप्प बसा हो." बहिणी इतक्या जोरात म्हणाली (ओरडली लिहिलं तर ती मला ओरडेल) की बाटावालाच पलिकडे गपगार झाला.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="1817h-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="1817h-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="1817h-0-0" style="font-family: inherit;">"आप को नही. आप भांडो." मी त्याला जागं केलं.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="dpkgo-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="dpkgo-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="dpkgo-0-0" style="font-family: inherit;">"मॅम, मै आपके साथ झगडा नही कर रहा हूॅ. बस बता रहा हू के ये पॉसिबल नही है."</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="9medg-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="9medg-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="9medg-0-0" style="font-family: inherit;">"यू आर बॉस मॅन. इफ यू वॉट टू मेक इट पॉसिबल यू विल." कुणाला बॉसबिस म्हटलं की काम होतं ही माझी अंधश्रद्धा मी पुन्हा कामाला लावली हिंदीच्या वाटेला न जाता.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="cp3ub-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="cp3ub-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="cp3ub-0-0" style="font-family: inherit;">"मॅम, आपको लग रहा है की आपका नुकसान हुआ है लेकिन..." त्यानेही त्याच्या अंधश्रद्धा पणाला लावायला घेतल्या. हे सगळं कशाबद्दल चाललंय? चप्पल! चपलेबद्दल चालू होतं हे!</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="4a882-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="4a882-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="4a882-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="96la2-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="96la2-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="96la2-0-0" style="font-family: inherit;">एका सुप्रसिद्ध दुकानात माझ्यासाठी चपला आणायला घरातले ७ जण बाहेर पडलो. एकाच खेपेत बरीच कामं त्यामुळे एक जाईल तिथे सात असं सूत्र होतं ते. दुकानात शिरल्यावर आता आपल्यालाही चपला हव्यात असं दोघी बहिणींना वाटायला लागलं. चार बघे उरले, तीन ही चप्पल दाखवा, ती दाखवा करत पाय सरसावून बसल्या. अर्ध्या तासात पायांसमोर चपलांचा ढीग. सूत्रग्रस्त चारजण ’आटपा’ असा सूर आणि चेहरा करुन ताटकळत. शेवटी चपला फक्त मी घेतल्या. वरात दुकानातून इच्छीत स्थळी पोचली आणि लहान बहिणीला नको तेव्हा नको ते म्हणतात तशी online किंमत तपासायची हुक्की आली.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="6u32t-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="6u32t-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="6u32t-0-0" style="font-family: inherit;">"ताई, मिंत्रावर ६०० रुपये किंमत कमी आहे."</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="47b4f-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="47b4f-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="47b4f-0-0" style="font-family: inherit;">"हे तू दुकानातच का नाही बघितलंस?" काकांनी एकदम मुद्द्याचाच प्रश्न विचारला. पॉईंटवाला मुद्दा.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="7cqmu-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="7cqmu-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="7cqmu-0-0" style="font-family: inherit;">"बेअक्कल कुठली." मोठी बहिण आणि मी मनातल्या मनात. मोठ्या बहिणीचं मन कसं कळलं? कळतं ते. अक्कलबिक्कल निघाली असेल तर अगदी लगेच.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="aear9-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="aear9-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="aear9-0-0" style="font-family: inherit;">"बघितलं होतं पण दिसलं नाही." लहान बहीणीला कुणाच्याच अकलेशी काहीही देणंघेणं नव्हतं. बेफीकिर स्वर एकदम. सगळी लहान भावंडं अशीच. आता पुढे काय याची सातजणात आणि जिथे गेलेलो तिथल्या चार म्हणजे ११ जणात होईपर्यंत दुकान बंद व्हायची वेळ आली. घरी जायची वेळ झाल्यामुळे नंतर परत मी एकटीने यावं असंही ठरलं पण मी माझी अक्कल वापरली.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="9cgqc-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="9cgqc-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="9cgqc-0-0" style="font-family: inherit;">"माझे रिक्षाचेच ३०० होतील परत यायचं तर." अक्कलपूर्ण निर्णय घेण्यात आला. फोन करुन, झाल्या प्रकाराबद्दल निषेध नोंदवून, ’आम्ही परत येतोय’ असं आम्ही दुकानदाराला धमकावलं.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="erfpb-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="erfpb-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="erfpb-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="6sre6-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="6sre6-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="6sre6-0-0" style="font-family: inherit;">हल्ला परतवायला दुकानदार आणि त्याचे साथीदार सज्ज होते. गेल्यागेल्या दुकानदार मधे आणि आजूबाजूला पाचजण. नशिब चप्पलफेक सुरु केली नाही. शस्त्रागार बाजूलाच होतं खरंतर पण त्यांचे एकूण ६ आणि आमचे ७ यामुळे बाचाबाचीवरच गाडी अडकली.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="f8k66-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="f8k66-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="f8k66-0-0" style="font-family: inherit;">"अमेरिकेत कसं असतं सांग त्याला." मेव्हणे म्हणाले.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="dtpaq-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="dtpaq-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="dtpaq-0-0" style="font-family: inherit;">"नको. तिकडेच घ्या काय ते म्हणेल तो." मी तो बेत हाणून पाडला पण गिर्हाईक हा राजा असतो हे दुकानदाराच्या गळी उतरवायला घेतलं. तो, तुमचा आणि माझा वेळ फुकट घालवू नका यावर ठाम होता. तरी मी त्याला म्हटलं,</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="8snut-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="8snut-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="8snut-0-0" style="font-family: inherit;">"अहो, मी सुटीसाठी आलेय इथे. वेळच वेळ आहे माझ्याकडे." पण काही फरक पडला नाही. Online दुकानात माल खराब, विकला न गेलेला असतो यावर तो ठाम होता. फक्त online च खरेदी करणार्या लहान बहिणीचा हा अपमानच होता,</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="1jv1o-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="1jv1o-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="1jv1o-0-0" style="font-family: inherit;">"हे बघा, जे काही तुम्हाला माझ्या अंगावर दिसतंय ना ते सगळं online च घेतलेलं आहे." सगळ्या मुद्द्यांवर उहापोह झाला. शेवटी तो म्हणाला,</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="33m39-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="33m39-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="33m39-0-0" style="font-family: inherit;">"तुम्ही तुमच्या बहिणीसारखं पुढच्यावेळपासून Onlie च घ्या." </span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="6u858-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="6u858-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="6u858-0-0" style="font-family: inherit;">"पुढच्यावेळी नाही. आत्ताच घेते. तुम्ही तुमचा माल परत घ्या नाहीतर ६०० द्या." पुन्हापुन्हा दोन्ही बाजूने तिच दळणं दळली गेली.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="2n3do-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="2n3do-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="2n3do-0-0" style="font-family: inherit;">"गेला बाजार ३०० द्या. तुमचं ३०० चं नुकसान, माझं ३०० चं. गिर्हाईक राजा असला तरी तो उदार असतो." मी उदार होऊन चुचकारत म्हटलं पण राजा तोच होता. त्याचे साथीदार आमच्या बाजूला वळावेत म्हणून मी सारखं त्यांच्याकडेही बघत होते. त्यांना आमची बाजू पटत होती हे ते आम्हाला नजरेने सांगत होते पण राजाला घाबरले होते. </span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="4badg-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="4badg-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="4badg-0-0" style="font-family: inherit;">"तुम्ही तक्रार करा." राजाने चपलेचा खोका आम्हाला आदळल्यासारखा आदळला. आम्हाला असं काचेवर आदळलं असतं तर काच तुटली असती. वाचली काच. रागारागाने सगळे चुकीचे दूरध्वनी क्रमांक कागदावर लिहून राजाने चिटोरं हातात टेकवलं आणि बघतोच आता आम्हीही असं आव्हान स्विकारत आम्ही घरी आलो. बरोबर नंबर शोधले. हाच तो बाटावाला. त्याने अखेर प्रकरण थेट खर्या बाटांकडेच नेतो असं सांगितलं आणि आम्ही लहान बहिणीच्या मागे तक्रार करुन बघ म्हणून लागलो. तिचं काय झालं?. </span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="d7537-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="d7537-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="d7537-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="fai8u-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="fai8u-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="fai8u-0-0" style="font-family: inherit;"> बहिणी एकत्र जमल्या की होतं तेच. भान हरपलं. भान हरपून, गप्पा मारुन, खादाडी करुन झोपलो आणि रात्री दोन वाजता तिच्या फोनने पुन्हा आम्हाला जागं केलं. आम्ही तिच्यावर ओरडणार तर तिच ओरडायला लागली. </span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="75ul8-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="75ul8-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="75ul8-0-0" style="font-family: inherit;">"ये क्या टाइम है फोन करनेका?" कोण हा अपरात्री बोलायला लागलाय म्हणून आम्हीही कान टवकारले. </span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="cqn6a-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="cqn6a-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="cqn6a-0-0" style="font-family: inherit;">"आप आ रहे हो ना?" त्या शांततेत तिकडचा आवाज आम्हालाही ऐकायला आला. एकदम नम्र आणि आर्जवी. हे काय आक्रित. हिचं कुठेतरी, काहीतरी... असा विचार मनात आला. दोघींच्याही. मोठ्या बहिणीच्या आणि माझ्या. तिच्या मनातला विचार कसा कळला? कळतं ते.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="fu7fe-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="fu7fe-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="fu7fe-0-0" style="font-family: inherit;">"कल की बस है दोपरहर की तो रात के 2 बजे से क्यू फोन कर रहे हो, ये क्या टाईम है फोन करने का?" अजूनही बहिणीचा आवाज तारसप्तकातच पण आम्ही हुशार. अक्कलवान. आम्हाला संभाषण नक्की कोणामध्ये आणि काय चालू आहे ते लगेच कळलं. तिला, त्याने सांगितल्यावर कळलं.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="11ope-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="11ope-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="11ope-0-0" style="font-family: inherit;">"मॅम आपकी बस रात को २ बजे की है. आ रहे हो ना? हम इंतजार कर रहे है." आवाज एकदम खाली आणत, दु:खी स्वरात तिने त्याला बॅग भरलेली नाही, इतक्या सत्वर येऊ शकत नाही असं सांगितलं आणि तिघीही पांघरुणातून बाहेर पडून मांडी घालून बसलो. नुकसानीचा आकडा मोजायला सुरुवात केली. १००० रुपये! तिला बरं वाटावं म्हणून AM आणि PM च्या गोंधळामुळे एक दिवस विमानतळावर उशीरा पोचलेल्या नातेवाईकाच्या चुकलेल्या विमानाची आणि लाखोत बुडालेल्या पैशांची कहाणी उगाळली; त्यापुढे १००० रुपये काहीच नाहीत असं सांगून अक्कलखाती जमा कर असाही उपदेश केला. तिच्या अकलेवरची चर्चा तिला नवी नसल्याने तिने आधी तिला अक्कल आहे आम्ही मात्र आमची नसलेली अक्कल जिकडे - तिकडे पाझळत असतो असं आम्हाला ठासून सांगितलं. तीन-चार उदाहरणं दिली. तक्रार करुन इतरांशी भांडण्याऐवजी अकलेवरुन भररात्री आमच्यातच भांडण रंगणार अशी लक्षणं निर्माण झाली. तेवढ्यात काका आणि बहिणीच्या नवर्याचा नाट्यमय प्रवेश झाला.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="7e5et-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="7e5et-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="7e5et-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="5o0ve" data-offset-key="1m476-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="1m476-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;"><span data-offset-key="1m476-0-0" style="font-family: inherit;">"आज बाटावाल्याशी भांडलात तसं या गाडीवाल्यांशी भांडा. AM/PM नीट लिहा म्हणावं. " एक किडा डोक्यात टाकून त्यांची पाठ फिरली आणि आमची नवी मोहिम सुरु झाली.</span></div></div>Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-40048014867515471922022-02-18T17:38:00.002-05:002022-02-18T17:39:11.681-05:00सायकल चित्रपट कलाकार आणि मुलं<p>आत्तापर्यंत मराठी शाळेच्या मोठ्या मुलांनी नामवंताना प्रश्न विचारले होते. यावेळेस शाळेतील काही छोट्या मुलांचा यात सहभाग आहे. नुकताच मुलांनी सायकल चित्रपट पाहिला आणि सायकलचे दिग्दर्शक प्रकाश कुंटे, कलाकार ऋषिकेश जोशी आणि प्रियदर्शन जाधव यांना प्रश्न विचारले, त्यांच्याशी स्वत:च्या छंदांबद्दल गप्पा मारल्या. त्याची ही झलक. <b>पूर्ण गप्पा - <a href="https://youtu.be/gsAATYahh5U">https://youtu.be/gsAATYahh5U</a></b></p><p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dzeMDgXc16zpReIygd23UFPDn3YoMdiVw9YTHO04ZfIlgOS9fuKopFQ35Kv-gSIKvRG6kJop_xnxbBGM5syvg' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div><br /><p><br /></p><p><br /></p>Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-32997715638803532852022-02-11T09:44:00.001-05:002022-02-11T09:44:03.724-05:00आकाशवाणी पुणे मुलाखत जाहिरात<p></p><div style="text-align: center;"> <iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/s_Thpm3YS70" width="459" youtube-src-id="s_Thpm3YS70"></iframe></div><br /><p></p><p>मराठी बोलताना मुलांचा होणारा गोंधळ, मराठी भाषा आमच्या घरात गुप्त भाषा कशी झाली, आमची (अभिव्यक्तीची) नाटकं, माझं लेखन आणि आकाशवाणीतले दिवस यावर अगदी छोटीशी मुलाखत घेतली आहे विद्यागौरी ताम्हनकर हिने आकाशवाणी पुणेसाठी. नक्की ऐका:</p><p><b> Android App</b> - https://play.google.com/store/apps/details?id=com.parsarbharti.airnews</p><p><b> IoS App </b>- https://apps.apple.com/in/app/newsonair/id1450030867</p><div><br /></div><p><br /></p>Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-66644022165867557002022-01-24T10:00:00.004-05:002022-01-24T10:01:00.856-05:00सुबोध भावे मुलांशी बालगंधर्व चित्रपटाबद्दल संवाद साधताना<p> <span style="background-color: white; color: #050505; font-family: inherit; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;">गेल्यावर्षी हरिश्चद्राची फॅक्टरीचा अभिनेता नंदू माधव तसंच कवी दासू वैद्य यांनी माझ्या मराठी शाळेच्या मुलांशी गप्पा मारल्या होत्या. यावर्षीची सुरुवात सुबोध भावेंपासून!</span></p><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">बालगंधर्व चित्रपट पाहून मुलांनी विचारलेल्या प्रश्नांना सुबोध भावेंनी दिलेली मनमोकळी उत्तरं, मुलांबद्दलची त्यांची उत्सुकता, त्यांनी मुलांना विचारलेले प्रश्न आणि मुलांशी केलेलं हितगुज. संपूर्ण कार्यक्रम आवर्जून पाहण्या/ऐकण्यासारखा आहे. शेवटी या चित्रपटातील साडी, दागिने याबद्दल ते काय बोलले आणि त्यावरुन त्यांनी मुलांना काय सांगितलं तेही.</div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word;"><div dir="auto" style="color: #050505; font-family: inherit; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><b>सहभाग </b>- आरोह बिद्रे, प्रथम इंगळे, पर्णिका जोगळेकर, समीर दलाल, इशानी भांगे, स्तव्य निलावर.</div><div dir="auto" style="color: #050505; font-family: inherit; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><br /></div><div dir="auto" style="color: #050505; font-family: inherit; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; text-align: center; white-space: pre-wrap;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/w5NuvBZCVGY" width="320" youtube-src-id="w5NuvBZCVGY"></iframe></div><div class="separator" style="clear: both; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; text-align: center; white-space: pre-wrap;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space: pre-wrap;">माझ्या वाहिनीचे सभासद व्हा (Please Subscribe)</span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><a href="https://www.youtube.com/channel/UCW_RgRmacdyQ0fPf8FjvRLw">https://www.youtube.com/channel/UCW_RgRmacdyQ0fPf8FjvRLw</a></span></span></div><br /><div dir="auto" style="color: #050505; font-family: inherit; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><br /></div></div>Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-13462058198662618552022-01-18T17:25:00.004-05:002022-01-18T17:25:43.889-05:00बदल!<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: left;"> </span><span style="font-family: inherit; text-align: left; white-space: pre-wrap;">दरवर्षी जानेवारी महिन्यात मुलं बदलली नाहीत तर जिथून आणली तिथे सोडायची हा माझा संकल्प असतो. </span></div><span style="font-family: inherit; white-space: pre-wrap;"><div style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit;">कचराकुंडी, रस्ता, जत्रा असा त्यांच्या जन्माचा उगम. सोडायचं तर नक्की कुठे त्यामुळे ती अजूनही इथेच. त्यांना नाही तर नवर्</span><span class="sf5mxxl7 nvdbi5me oygrvhab ditlmg2l kvgmc6g5 knj5qynh tbxw36s4 pq6dq46d" style="display: inline-flex; font-family: inherit; margin: 0px 1px; vertical-align: middle;"></span><span style="font-family: inherit;">याला बदलावं, म्हणजे कुठेतरी सोडून यावं असं वाटतं पण त्याच्या आईने दिलेला माल परत घेतला जाणार नाही या बोलीवर पाठवलेलं त्यामुळे...नशिब एकेकाचं. दुसरं काय. </span></div></span><p></p><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit; text-align: center;">तरी बदला रे बदला हा धोशा लावावा लागतोच. ते म्हणताना इतके टॉमेटो चिरले की पुढच्यावेळी अशा भूमिका मुलांना आणि नवर्<span class="sf5mxxl7 nvdbi5me oygrvhab ditlmg2l kvgmc6g5 knj5qynh tbxw36s4 pq6dq46d" style="display: inline-flex; font-family: inherit; margin: 0px 1px; vertical-align: middle;"></span>याला देऊन त्यांची भूमिका मी करणार आहे. </div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit; text-align: center;">बघा तर - बदल!</div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit; text-align: center;">With Subtitles - <span style="font-family: inherit;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl gpro0wi8 py34i1dx" href="https://youtu.be/euQplHxatks?fbclid=IwAR2TDXwnTOZrMX-YS-ImQwhedMgEi5-4NIhRp3bvosPu9JymFwRqSVMIRNQ" original_target="https://youtu.be/euqplhxatks?fbclid=iwar2tdxwntozrmx-ys-imqwhedmgei5-4nihrp3bvospu9jymfwrqsvmirnq" rel="nofollow noopener" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: white; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline-block; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0" target="_blank" waprocessedanchor="true" waprocessedid="wvvgxq">https://youtu.be/euQplHxatks</a><div mcafee_wa_ann="{"rep":6,"cat":[147,179],"ufg":2,"url":"https://youtu.be/euqplhxatks?fbclid=iwar2tdxwntozrmx-ys-imqwhedmgei5-4nihrp3bvospu9jymfwrqsvmirnq","dossierUrl":"https://youtu.be/euqplhxatks?fbclid=iwar2tdxwntozrmx-ys-imqwhedmgei5-4nihrp3bvospu9jymfwrqsvmirnq"}" style="background-color: white; color: #050505; cursor: default; display: inline-block; float: none; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; padding: 0px 0px 0px 4px; position: relative; top: 2px; z-index: 1;" waprocessedid="wvvgxq"></div></span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/euQplHxatks" width="320" youtube-src-id="euQplHxatks"></iframe></div><br /><div dir="auto" style="font-family: inherit; text-align: center;"><br /></div><div><br /></div></div>Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-4500763505517687562021-12-03T09:17:00.003-05:002021-12-03T09:19:36.972-05:00गळ<div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/7KTHqJ7qRJE" width="320" youtube-src-id="7KTHqJ7qRJE"></iframe></div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: left;">जोगळेकर कुटुंब घरातल्या घरात एकत्र आलं आणि त्यांनी ’गळ’ टाकला म्हणजे ’गळ’ करण्याचा घाट घातला. खरंतर तो घाट घातला मीच पण गळ लावून त्यात सगळ्यांना ओढलं. नेहमीप्रमाणेच मी काही काम करायला सांगितलं की जसे सगळ्यांच्या चेहर्यावरचे भाव बदलात तसंच झालं; विशेषत: नवर्याचं. त्याने तोच भाव ठेवून काम केलं आहे त्यामुळे अभिनय अगदी सहज आणि भूमिकेला साजेसा झाला आहे. लेकिने काय करेन ते एकाच ’शॉट’ मध्ये असंच आधी सांगितलं होतं त्यामुळे दिग्दर्शकाला कुणालाही ’वाकवण्याची’ संधीच मिळाली नाही. तरी मी सगळ्यांना म्हणत होते मानधन घ्या म्हणजे मुकाट माझं ऐकाल पण नाही; एका पैशाचीही अपेक्षा न बाळगता तिघांनी मला ’वाकवायची’ संधी सोडली नाही. तरी मी चिकाटीने हा ५ मिनिटांचा लघुपट केलाय. बघा आणि बेधडक मुलीला, नवर्याला नावं ठेवा. आता नेपोटीझमवाल्यांचं दु:ख कळलं. आमच्यासारख्यांचं फाफटीझम होतं घरातल्याच लोकांना काम दिलं (करायला लावलं) की. </span></div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">गमतीचा भाग सोडला तर खरंच माझ्या लेकिने खूप मन लावून काम आणि चित्रिकरण केलं आहे आणि नवर्याने नेहमीप्रमाणे हं, हू, बरं, नक्की असं तो नेहमी करतो तसंच इथेही उत्तम केलं आहे. लेकाने त्याचा आवाज चार चार वेळा आठवण करुन दिल्यावर लगेच दिला. या सगळ्या घाटात आमच्या मित्रमैत्रिणींनी उत्साहाने विचारल्याक्षणी उपस्थिती लावली आहे आणि अभिजय काणेने उत्कृष्ट पार्श्वसंगीत दिलं आहे. बघा तर आमचा ’गळ’.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">For my non Marathi Speaking friends: Mohana, Viren, Parnika and Rutvik have created a short film 'Lure' and it is with subtitles. Enjoy our family production. </div></div><div style="text-align: left;"><br /></div>Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-13860328581853793652021-09-27T13:46:00.003-04:002023-04-10T13:27:52.554-04:00अलास्काला जाऊ<div style="text-align: left;"><div style="text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dwiSFQ1URUi_YDa19OgnzfUjCCL5dpggOO2YAToOgy5Crs5TvvjzVJiwwOxESBvJIYBS7dX7406t9hMHUgyTQ' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div>खाण्यासाठी जगणारे आम्ही आणि जगण्यासाठी खाणारी आमची मुलं प्रवासाला निघाली की घोळ व्हायला सुरुवात<br /> होते. कधीकधी विमानंही त्यात सामील होतात. अॲकरेंजला जायला अटलांटा विमानतळावर वाट बघत बसलो आणि विमान कर्मचारी ओरडून, ओरडून विमानात कुणाला तरी शेंगदाण्यांचा त्रास होतो म्हणून चणेफुटाणे देणार नाही सांगायला लागली.</div></div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">"हे काय, त्रास होत असेल त्यांना नका देऊ. आम्ही काय केलंय?" देणार नाही म्हटल्यावर एकदम हवंसं वाटायला लागतं.</div><p>"आई, तू इथेच खाऊन घे. विमानात चढलीस की खायला कधी मिळेल याचीच वाट बघत असतेस." लेकीने आयती संधी साधली आणि तिच्या कुसकटपणाकडे दुर्लक्ष करत मी विमानतळावर हादडून घेतलं. शेंगदाणे मिळणार नाहीत असं पुन्हा एकदा ऐकत विमानात जाऊन बसलो. उडायच्या आधी विमान चालायला लागलं आणि तोंड, नाक मुस्क्या बांधल्यासारखं झाकलेलं असलं तरी शेंगदाणे जळल्यासारखा वास यायला लागला. </p><p>"काहीतरी जळतंय. तू हवाई सुंदरी जीव कसा वाचवायचा सांगते ते ऐकतेस का?" लेकीच्या कानात कुजबूजले. कानातल्या बोळ्यांमुळे ते आत शिरलं नाही.</p><p>"विमान जळलं तरी कानात खुपसून गाणी ऐकत बसणार आहेस का?" दातओठ खात मी विचारलं. ती समोर बघत राहिली. आपत्कालीन सुटकेचा मार्ग शोधायचा की तसंच बसून राहायचं हे कळेना. </p><p>"बाकी कुणाला कसा वास येत नाही?" मी पुटपुटले. तेवढ्यात विमानात झालेल्या बिघाडाची घोषणा झाली. आता विमान जळलं तरी विमान जळतंय हा माझा अंदाज बरोबर ठरला यातच मी खूष होते. लेकीनेही कानातले बोळे काढलेले बघितले आणि तिलाही मी माझा अंदाज कसा चुकत नाही ते ऐकवलं. तासाभराने विमान उडालं.</p><p>हे विमान उडालं तरी भरवसा काय? अॲकरेजला पोचेपर्यंत पोचलो तर पोचलो म्हणत अखेर आम्ही हवेत उडालो. तासाभरात ताणाचं प्रमाण इतकं वाढलं की प्रचंड भूक लागली. पोटपूजा होण्याची नामोनिशाणी दिसेना. सात तासांच्या विमानात नुसते द्रव पदार्थ देऊन विमानवाले सकस आहाराचं महत्त्व पटवून देत होते. लेक फक्त पाणी पित होती आणि मी जितक्या फळांचे रस मिळतील तेवढे पित होते. खायला मिळणार नाही म्हटल्यावर पिण्याची इच्छा तीव्र! उतरलो की कुठे खाता येईल याचे मनातल्या मनात मी बेत करुन टाकले. </p><p>ॲकरेंजला लेक न्यायला आला तोच खुषीत.</p><p>"रात्रीच्या जेवणाचा प्रश्न मिटला. मी तुमच्यासाठी खायला करुन आणलंय. " </p><p>"तू केलयंस?" या दोन शब्दांत तीव्र निराशा होती पण लेक स्वत:वर खूष होता. </p><p>"हो. अलास्कात सगळं महाग असतं. बाहेर परवडणार नाही." आल्या विमानी परत जावं असं वाटायला लागलं. </p><p>"बाहेरचं खायचं नाही मग काय मजा." मी फुरंगटले. मुलांनी सात्विक जीवनशैलीचे धडे दिले आणि मुकाट्याने हातात आलेलं घरगुती सॅडविच मी घशात घातलं. </p><p>"बिंग बेंडला गेलो होतो तेव्हा दहा दिवस जे खाल्लं तेच परत?" आवंढा गिळत मी विचारलं.</p><p>"ते पिनट बटर होतं हे टोफरकी आहे." लेकाच्या नाकाला मिरच्या झोंबल्या.</p><p>"कसली फिरकी? काय तरी नावं पदार्थांची." मी टोफरकी तोंडात फिरवत पुढच्या दहा दिवसासाठी माझं तोंड तयार करत राहिले.</p><p>"अस्वलं असतात इकडे. फवारा घ्या. अस्वल आलंच समोर तर काय करायचं?" मी त्याला माकडचेष्टा करुन अस्वलाला पळवण्याचं प्रात्यक्षिक दाखवलं पण मुळात अस्वलांच्या जगात यायचंय कशाला असा कळीचा मुद्दाही उपस्थित केला. अस्वल फवार्यासह आम्ही बाहेर पडलो आणि निसर्गात रममाण झालो. मुलाने सगळं ठरवलं होतं त्यामुळे सेंकदा सेंकदाला तो मस्त आहे ना असं विचारुन खात्री करत होता. अस्वल आगमनावर डोळा ठेवणं, लेकाने मस्त आहे का विचारण्याआधीच मस्त आहे म्हणणं यात इतकी तारांबळ उडाली. अलास्कात फक्त अस्वल नाहीतर मी फिरेन असं मी ठामपणे सांगितलं आणि तळ्याकाठी ठिय्या ठोकला. निसर्गसमाधी लावली. प्रत्येक दिवशी अस्वल दिसलं नाही की फवार्यासाठी खर्च केलेले ४० डॉलर्स अस्वलासारखे डोळ्यासमोर नाचायचे.</p><p>आम्ही प्रवासात भाड्याच्या गाडीने फिरतो आणि भाड्याच्या घरात तात्पुरते थांबतो. मुलं स्वयंपाकाचा ताबा घेतात आणि आठ - दहा दिवस सतत एकच पदार्थ खायला घालतात. त्या एकाच पदार्थाला आम्ही रोजच्यारोज चविष्ट, मस्त, तू म्हणून इतके श्रम घेतलेस असंही म्हणतो. दर दोन दिवसांनी बाजाररहाट नावाचा एक कार्यक्रमही या प्रवासात असतो. जितकं अरबट चरबट दुकानात घेता येईल तेवढं मी घेते. फुकट गेलेली आई म्हणून मुलं नाकं मुरडतात आणि मुक्कामाला परत आलं की माझ्याआधी स्वत: सगळं फस्त करतात. </p><p>"पुढच्यावेळी जरा चांगलं काहीतरी करा." टोफरकी तोंडात घोळवत मी पुटपुटले. होमर गावातून २ तासांच्या सफरीवर बोटीने जायचं होतं. धक्क्यावर भरपूर टपर्या आणि गंध दरवळत होते. आम्ही आपले टोफरकी खात बसलो होतो.</p><p>"आई, आपण खाण्यासाठी येत नाही फिरण्यासाठी येतो." मुलं आलटून पालटून हे एक वाक्य फिरायला गेलो की कधीही ऐकवतात. </p><p>"बरं, बरं आम्ही जरा बसतो इथे. तुम्ही या फिरुन बोटीची वेळ होईपर्यंत." मुलांची जोडी गेली आणि आम्ही नवरा - बायको ताडकन उठलो. आत्तापर्यंत तो उगाचंच इकडे - तिकडे फिरत होता असं मुलांना वाटत होतं पण त्यांचा बाबा खाद्यपदार्थांची चाचपणी करुन आला होता.</p><p>"ती यायच्या आत उरकू." धक्क्यावरच्या सुग्रास पदार्थांच्या दिशेने आम्ही धाव घेतली, ताव मारला. मुलं लांबून बघत असावीत. बाजूला येऊन उभी राहिली. </p><p>"तुमच्यासाठीपण मागवलंय." मी साळसुदपणे म्हटलं.</p><p>"बिल." मुलाने तरी आम्ही सांगत होतो नजरेने कागद फडफडावला. डोळे पांढरे व्हायची वेळ आली.</p><p>"तू किंमती बघितल्या नव्हत्यास?" अलास्कामध्ये प्रत्येक गोष्ट चौपट महाग असते. मुलांनी पढवलेली वाक्य म्हणत मी खाऊ की गिळू नजरेने नवर्याकडे पाहिलं.</p><p>"तू खायला काय मिळतंय ते बघ, मुलांना पिटाळून गुपचूप खाऊ एवढंच म्हटलं होतंस." नवर्याने नेहमीप्रमाणे हात - पाय म्हणजे त्याचं जे काही या प्रकरणात अडकेल ते झटकलं.</p><p>"आता बोटीत काही मागवू नका." मुलाने त्याच्या मुलांना म्हणजे पालकांना सुनावलं. आम्ही माना डोलावून बोटीत खायला काय असेल याचा विचार करत राहिलो.</p><p>"कॅनाबिस कुठे मिळेल रे?" चमचमीत खाल्ल्याचे पैसे भरताना आमचे डोळे पांढरे झाले तसे कॅनाबिस विचारल्यावर मुलांचे डोळे विस्फारले.</p><p>"तुला गरज नाही. तू धुंदीतच असतेस नेहमी." नवर्याने त्याच्यामते सत्य सांगितलं आणि माझ्यामते नको तिथे नको ते बोलला. जागोजागी कॅनाबिसची छोटी छोटी दुकानं दिसायला लागली आणि मला प्रत्येकजण कॅनाबिस घेऊन गाडी चालवत असणार अशी शंका यायला लागली. आधीच अस्वल, मूस अशा प्राण्यांची धास्ती आता कॅनाबिस घेतलेल्या मनुष्यप्राण्यांचीही. तेवढ्यात नवर्याने विचारलं.</p><p>"सारा पेलन कुठे राहते?" कॅनाबिसवरुन एकदम सारा पेलन!</p><p>"तिच्याकडे गेलं तर रशियाही दाखवेल ती आपल्याला." निवडणुकीच्या वेळी इतक्यावेळा ऐकलेलं होतं पेलनबाईंच्या अंगणात उभं राहिलं की रशिया दिसतं. आलोच आहोत तर बघावं.</p><p>"आपण फिरायला आलोय, सारा पेलनना बघायला नाही." सारा पेलनना भेटण्याचं नवर्याचं स्वप्न धुळीला मिळवलं. त्याने आपलं दु:ख निसर्गाच्या कुशीत लपवलं. निसर्ग हा असा असतो. कसंही करुन तो तुम्हाला आपलासा करतो. आजूबाजूचं जग विसरायला लावतो. आम्हीही कॅनाबिस न घेता धुंद झालो, रंगून गेलो!</p><p> निसर्ग बोलला</p><p> कवेत घे मजला!</p><p> पृथ्वीसंगे प्रणय रंगला</p><p> हिरवाईचा शेला खुलला!</p><p> हिऱ्यानिळ्या जली डोंगर रमला</p><p> हिम त्याच्या अंगी बागडला!</p><p> भूलोकी सृष्टीचा देखावा सजला</p><p> अलास्का स्वर्गीय गंधाने दरवळला!</p><p><br /></p><p>(आम्ही अनुभवलं:</p><p>Matanuska Glacier guided tour, Exit pass glacier, Seward - Alaska Sea Life Museum, Kenaai Beach, Homer - Rainbow Tour, Bishop Beach.</p><p>Alaska Wildlife Conservation Park, Denali NP.</p><p>निसर्गाच्या सानिध्यातून पुन्हा यावंसं वाटत नाही इतकं अलास्का सुंदर आहे. माणसांना माणसांची ओढ आहे. अगदी आपुलकीने स्थानिक गप्पा मारतात. राहण्याची ठिकाणंही रम्य होती. अलास्कामध्ये बहुतांश गोष्टी बाहेरुन येतात त्यामुळे सगळं महाग आहे.)</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><table border="0">
<tbody><tr>
<td><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeTZa9Aqv78RO817sHvRx_RexkBkpdsYyaUZa1MnoSBdLgasYhg4z1GHTUbkaeMQrZIHThJ6OwK7V3XaJ1YeMPzGkYfLX0tugMuPa2pWaiJt58CbZUi3Z_VlUt_K_jiDcLYQyC8jZX7sw9/s2048/PXL_20210621_222606434.MP.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeTZa9Aqv78RO817sHvRx_RexkBkpdsYyaUZa1MnoSBdLgasYhg4z1GHTUbkaeMQrZIHThJ6OwK7V3XaJ1YeMPzGkYfLX0tugMuPa2pWaiJt58CbZUi3Z_VlUt_K_jiDcLYQyC8jZX7sw9/s320/PXL_20210621_222606434.MP.jpg" width="320" /></a></td>
<td><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyj-aLfYJeC47Ao-4AdQRwXzAi-zK76ODrubXsk6RV3oHI01uoX1IIi2VKwfWaSSWfHiQCyjlb8GcNNNuMEPMKoDN-JneDXHYb2X4EwQtXUXukAU6CzGI1LG1KFQEtpFuP0I34gFcCan6B/s2048/PXL_20210621_210102598.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyj-aLfYJeC47Ao-4AdQRwXzAi-zK76ODrubXsk6RV3oHI01uoX1IIi2VKwfWaSSWfHiQCyjlb8GcNNNuMEPMKoDN-JneDXHYb2X4EwQtXUXukAU6CzGI1LG1KFQEtpFuP0I34gFcCan6B/w320-h240/PXL_20210621_210102598.jpg" width="320" /></a></td>
</tr>
<tr>
<td><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHKLlK5rxRTzwSmQvMO-aQIsdwdQp2VTb85Kd0u0CjvXBMrmmjhnesvRmT-dibUDIECS8fKSNl6F3kRtMa4AX4s1DS5V9msYpH1oAlbn85_O801qzN494Pr1a1swJeHjtkv3D5ei5wxjAa/s2048/PXL_20210619_192937678.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHKLlK5rxRTzwSmQvMO-aQIsdwdQp2VTb85Kd0u0CjvXBMrmmjhnesvRmT-dibUDIECS8fKSNl6F3kRtMa4AX4s1DS5V9msYpH1oAlbn85_O801qzN494Pr1a1swJeHjtkv3D5ei5wxjAa/s320/PXL_20210619_192937678.jpg" width="320" /></a></div><br /></td>
<td><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUNmcxQ7Q_7mWZQwh9fk1KywMTVrt9sQE-PzvtDcekiK_qmI5RJKzYxstNBgzIdtdjVFXW-ToEPvbuAonvo2v6X1GE6TMRE1v7J-qibsWR8Iz1T00XmT0lfCvFwOVhdPaqFpNQ2pvbBgqa/s2048/PXL_20210618_184425523.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUNmcxQ7Q_7mWZQwh9fk1KywMTVrt9sQE-PzvtDcekiK_qmI5RJKzYxstNBgzIdtdjVFXW-ToEPvbuAonvo2v6X1GE6TMRE1v7J-qibsWR8Iz1T00XmT0lfCvFwOVhdPaqFpNQ2pvbBgqa/s320/PXL_20210618_184425523.jpg" width="320" /></a></td>
</tr>
<tr>
<td><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhinmWkvwxrmHUA6vIDMuexVbUrI4tsv40inuYKK-fH8l2c4PHMaxJrqTtmG5pi9dwJMjA6I_fm6MQ_gEieox4IHsjGUX8BscWqxY87pwVQkVp2yesTRcNcdsaKySV32cW46zA9VNhCzQbY/s2048/PXL_20210616_020317945._exported_1977_1624035697908.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhinmWkvwxrmHUA6vIDMuexVbUrI4tsv40inuYKK-fH8l2c4PHMaxJrqTtmG5pi9dwJMjA6I_fm6MQ_gEieox4IHsjGUX8BscWqxY87pwVQkVp2yesTRcNcdsaKySV32cW46zA9VNhCzQbY/s320/PXL_20210616_020317945._exported_1977_1624035697908.jpg" width="320" /></a></td>
<td><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWIFmbpSyJewfeajuFZT8YpkPv2b4qG_9N4tzejedLDwUjem5XOpYg3MmlJKoPwoZjByuc09Kb5mAJSnwCiCLp0ZPBVWdfp74SqRT6BW7wWdQzSN5SfcSdm6LpBGmO9CpxGfP8BYgsZ4mh/s2048/PXL_20210614_223513991.MP.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWIFmbpSyJewfeajuFZT8YpkPv2b4qG_9N4tzejedLDwUjem5XOpYg3MmlJKoPwoZjByuc09Kb5mAJSnwCiCLp0ZPBVWdfp74SqRT6BW7wWdQzSN5SfcSdm6LpBGmO9CpxGfP8BYgsZ4mh/s320/PXL_20210614_223513991.MP.jpg" width="320" /></a></td>
</tr>
<tr>
<td><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwmMP0NVa-TIMTKRKsbLT1XurL4JK-8oiS1wcMXj8_YVtn88AK-oVrwVVGNyR07MR-XrT3j_jYSUeMhuDFoso4Kvc4nmupMr-eBaA1lZer7zfdpyMQuj3aJv0qH8rFpAHd15-0rqsisFX1/s2048/PXL_20210617_191725862.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwmMP0NVa-TIMTKRKsbLT1XurL4JK-8oiS1wcMXj8_YVtn88AK-oVrwVVGNyR07MR-XrT3j_jYSUeMhuDFoso4Kvc4nmupMr-eBaA1lZer7zfdpyMQuj3aJv0qH8rFpAHd15-0rqsisFX1/s320/PXL_20210617_191725862.jpg" width="320" /></a></td>
<td><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKMMHZz7y161bSjXFzQCMyN_hJlw_RORFoZjEoyR-RlgPm1Ym7PIHS-uRi86fw_j2SqU-2fD6_MtVoqD-6S6s5zZDkMA5iaNn3owC-MeKdB0l941a7Upx64O5245Y68sJYSiEBiM6Xd3ax/s2048/PXL_20210620_164933757.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKMMHZz7y161bSjXFzQCMyN_hJlw_RORFoZjEoyR-RlgPm1Ym7PIHS-uRi86fw_j2SqU-2fD6_MtVoqD-6S6s5zZDkMA5iaNn3owC-MeKdB0l941a7Upx64O5245Y68sJYSiEBiM6Xd3ax/s320/PXL_20210620_164933757.jpg" width="320" /></a></td>
</tr>
<tr>
<td><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTXpLs0MNnZvpX5QdTXGV26hyd6h3hL3HzzoAsayP8davdMIPqJrmViZEzzEocplZyuSoEXHb0XhcqhrR7ZrbHzXTAT2ITGKQyRA8vKpLCUK8fLYn6p8oFdGmHNGKsBymxLMukakkatA82/s2048/PXL_20210617_231458654.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTXpLs0MNnZvpX5QdTXGV26hyd6h3hL3HzzoAsayP8davdMIPqJrmViZEzzEocplZyuSoEXHb0XhcqhrR7ZrbHzXTAT2ITGKQyRA8vKpLCUK8fLYn6p8oFdGmHNGKsBymxLMukakkatA82/s320/PXL_20210617_231458654.jpg" width="240" /></a></td>
<td><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6TsBGcsp-T379eGglNwD6HIsrHVg3jzQQcm-WJoPTiJAl7_YiSaXdDQeusO1aWi6KuYPKdVnFWORImti52YWNwEPm6lRz9JI6_-f6Qe-PjnRrjCfGWsPNb0JuFGdrMu48bsI_8XAhGwcb/s2048/PXL_20210621_210102598.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6TsBGcsp-T379eGglNwD6HIsrHVg3jzQQcm-WJoPTiJAl7_YiSaXdDQeusO1aWi6KuYPKdVnFWORImti52YWNwEPm6lRz9JI6_-f6Qe-PjnRrjCfGWsPNb0JuFGdrMu48bsI_8XAhGwcb/s320/PXL_20210621_210102598.jpg" width="320" /></a></td>
</tr>
<tr>
<td><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgClRzs_hnHDSBytICKy7sEjRoNubENgitd_ZuuZxYNRYhXI8n1BVd3XIhVHyO3yBHtFpOQMXNDAXaS98vx7Cl4YuK2hrKx0rCUEmqIyx9Wv_gAld1viLnrsSULSapOOho0Ygebw5F6RzSW/s2048/PXL_20210616_210022578.MP.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgClRzs_hnHDSBytICKy7sEjRoNubENgitd_ZuuZxYNRYhXI8n1BVd3XIhVHyO3yBHtFpOQMXNDAXaS98vx7Cl4YuK2hrKx0rCUEmqIyx9Wv_gAld1viLnrsSULSapOOho0Ygebw5F6RzSW/s320/PXL_20210616_210022578.MP.jpg" width="320" /></a></td><td><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVn82IADToHDXIczZmo9TRG__1w2VEh6brTgOkVXhC6DZRWOZmtEYmWTvWgpyYBQAKQNQXmDBmyP25BhiKtW94lH2lUBVoZIcq_v8tGDIfffZuJkcOa41-xnyer0WGV2x4H43jEjqTQatV/s640/MRP.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="640" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVn82IADToHDXIczZmo9TRG__1w2VEh6brTgOkVXhC6DZRWOZmtEYmWTvWgpyYBQAKQNQXmDBmyP25BhiKtW94lH2lUBVoZIcq_v8tGDIfffZuJkcOa41-xnyer0WGV2x4H43jEjqTQatV/s320/MRP.jpg" width="320" /></a></td>
</tr>
</tbody></table>
Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-61513777681394404062021-08-20T08:34:00.010-04:002021-08-20T08:48:26.265-04:00दृश्यकथन - प्रारंभ!<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrxBdOXYMN_gRsRyKFKkxJTIKwj-EtsXTvdyC8Pxrjub9fxe4uBH_cbev7OMizYwW2H6x-3U2S-5Nkoi3Huc7-4b4vePUDN3sH-d5CgNRwc3o0k7Yp4So4vHeq3BmknYD-64dC26pHTHP-/s1908/PrarambhFlyer.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1908" height="226" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrxBdOXYMN_gRsRyKFKkxJTIKwj-EtsXTvdyC8Pxrjub9fxe4uBH_cbev7OMizYwW2H6x-3U2S-5Nkoi3Huc7-4b4vePUDN3sH-d5CgNRwc3o0k7Yp4So4vHeq3BmknYD-64dC26pHTHP-/w400-h226/PrarambhFlyer.png" width="400" /></a></div><div style="text-align: center;"><div style="text-align: left;"><span style="color: #1c1e21;"><ul style="text-align: left;"></ul></span><b style="color: #1c1e21; font-family: georgia; font-size: 15px;"><div style="text-align: center;"><b><span color="var(--primary-text)" style="font-size: 0.9375rem;">Youtube - </span><span color="var(--primary-text)" style="font-size: 0.9375rem;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl py34i1dx gpro0wi8" href="https://youtu.be/qx6hWY8E7jc?fbclid=IwAR2ClakFix3amQjUqr4FJ_f7yK3t9-OPiOZo1WhZ5Y7fT4ahh5G4SXGeARI" original_target="https://youtu.be/qx6hwy8e7jc?fbclid=iwar2clakfix3amqjuqr4fj_f7yk3t9-opiozo1whz5y7ft4ahh5g4sxgeari" rel="nofollow noopener" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline-block; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0" target="_blank" waprocessedanchor="true" waprocessedid="3aq83b">https://youtu.be/qx6hWY8E7jc</a></span></b></div></b><span style="color: #1c1e21;"><ul style="text-align: left;"></ul></span><span><div style="color: #1c1e21; font-family: georgia; font-weight: bold; text-align: center;"><b><span color="var(--primary-text)" style="font-size: 0.9375rem;">Facebook - </span><span color="var(--primary-text)" style="font-size: 0.9375rem;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl py34i1dx gpro0wi8" href="https://fb.me/e/dh9sXu2QK" original_target="https://fb.me/e/dh9sxu2qk" rel="nofollow noopener" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline-block; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0" target="_blank" waprocessedanchor="true" waprocessedid="nmnxvv">https://fb.me/e/dh9sXu2QK</a></span></b></div><span color="var(--primary-text)"><div style="color: #1c1e21; font-family: georgia; font-size: 15px; font-weight: 700; text-align: center;"><br /></div></span></span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: center;"><b><span style="font-family: inherit;">अमेरिका: २१ ऑगस्ट २०२१ - सकाळी ११:३० वाजता (EST)</span></b></div><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: 700;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div><b style="color: #1c1e21; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div style="text-align: center;"><b><span style="font-family: inherit;"> भारत: २१ ऑगस्ट २०२१ - रात्री ०९:०० वाजता</span></b></div></b></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #1c1e21;"><span style="font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><b>आमच्या youtube वाहिनीचे सभासद (Subscribe) नक्की व्हा</b></span></span><span style="color: #1c1e21;">. </span></span></div><div style="text-align: left;"><span style="color: #1c1e21;"><span style="font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: small;"><span style="white-space: normal;"><br /></span></span></span></span><span style="font-family: inherit;">सत्य घटनेवर आधारित! कथा तरुण मुलाच्या फाजील उत्सुकतेची, अकल्पित वळणाची, समाज माध्यमांच्या उथळपणाची, उठलेल्या वादळाची आणि निर्माण झालेल्या मूलभूत </span><span style="font-family: inherit;">प्रश्नांची! गुंतवून टाकणारं दृश्यकथन - प्रारंभ!<br /></span><span style="font-family: inherit;">सत्य घटनेवर आधारित! कथा तरुण मुलाच्या फाजील उत्सुकतेची, अकल्पित वळणाची, समाज माध्यमांच्या उथळपणाची, उठलेल्या वादळाची आणि निर्माण झालेल्या मूलभूत </span><span style="font-family: inherit;">प्रश्नांची! गुंतवून टाकणारं दृश्यकथन - प्रारंभ! </span></div></div><p></p><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="background-color: white; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word;"><div dir="auto" style="text-align: center;"><span style="color: #1c1e21; font-family: inherit; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit; font-size: 0.9375rem;"> या नाट्याचा प्रारंभ आम्ही गेल्यावर्षी अगदी जोरात केला. जोरात म्हणजे पार अगदी zoom गिरी रत्नागिरीलाच पोचली. रत्नागिरीत मी असतानाचे कलाकार आणि काही नव्या दमाचे कलाकार सज्ज झाले. सराव सुरु झाला. आनंदीआनंद पसरला आणि मग आला पाऊस, मग आला पाऊस, मग आला पाऊस. काहीवेळा कलाकार पावसाने गारठले तर काहीवेळा zoom!</span></div></span></div></div><p><span color="var(--primary-text)" style="background-color: white; font-family: inherit; font-size: 0.9375rem; white-space: pre-wrap;">
प्रारंभचा शेवट होण्याची काही लक्षणं दिसेनात पण सुरू केलं आहे तर शेवट हा झालाच पाहिजे. इथेही रत्नागिरीशिवाय काही पान हलेना. रत्नागिरीच्या अनुप बापटचा मी ’आऽऽऽ’ ऐकला होता गाण्यातला. त्याला म्हटलं आता गद्यातला ’आ’ जमव. तो ’आ’ करुन बसला. पंकज शेट्ये, मिलिंद डबली, महेश जोशी सगळे एकापेक्षा एक. आम्ही एकत्र कामं केलेली पण आता वेगवेगळ्या ठिकाणी स्थिरावलो. उत्साहाने सगळे प्रारंभचा शेवट करण्यासाठी सज्ज झाले. निलेश माझा लेखक मित्र. तो सामील झाला आणि जोरदार प्रारंभ पाहून त्याने त्याच्या भूमिकेचा शेवट करुन टाकायचं ठरवलं. त्याचे दोर तोडून टाकल्यावर राहिला बिचारा शेवटपर्यंत.
</span><span color="var(--primary-text)" style="background-color: white; font-family: inherit; font-size: 0.9375rem; white-space: pre-wrap;">
विक्रांत आणि अभिजय या दोघांनीही ढाणढाण संगीत द्यायला आणि कात्री मारायला सुरुवात केली. आम्ही आपले आमचे संवाद म्हणून मोकळे झालो पण त्यांच्या मनाला येईपर्यंत त्यांनी प्रारंभचा शेवट होऊ दिला नाही. एकेक भन्नाट कल्पना लढवत ते धावत होते. इतके की कधी थांबतायत तेच कळेना. थांबले तेव्हा उत्कृष्ट पार्श्वसंगीत आणि संकलनाची अनोखी भेट आम्हा कलाकारांना त्यांच्याकडून मिळाली.
</span><span color="var(--primary-text)" style="background-color: white; font-family: inherit; font-size: 0.9375rem; white-space: pre-wrap;">
प्रारंभचा शेवट होणे नाही असं वाटायला लागलं असतानाच जी काही अफलातून कामगिरी सर्वांनी केली आहे ती पाहायला या हे आमचं सगळ्याचं आग्रहाचं निमंत्रण.</span></p><div dir="auto" style="background-color: white; color: #1c1e21; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 12px;"><div class="ecm0bbzt hv4rvrfc ihqw7lf3 dati1w0a" data-ad-comet-preview="message" data-ad-preview="message" id="jsc_c_un" style="font-family: inherit; padding: 4px 16px 16px;"><div class="j83agx80 cbu4d94t ew0dbk1b irj2b8pg" style="display: flex; flex-direction: column; font-family: inherit; margin-bottom: -5px; margin-top: -5px;"><div class="qzhwtbm6 knvmm38d" style="font-family: inherit; margin-bottom: 5px; margin-top: 5px;"><span class="d2edcug0 hpfvmrgz qv66sw1b c1et5uql lr9zc1uh a8c37x1j keod5gw0 nxhoafnm aigsh9s9 d3f4x2em fe6kdd0r mau55g9w c8b282yb iv3no6db jq4qci2q a3bd9o3v b1v8xokw oo9gr5id hzawbc8m" color="var(--primary-text)" dir="auto" style="display: block; font-family: inherit; font-size: 0.9375rem; line-height: 1.3333; max-width: 100%; min-width: 0px; overflow-wrap: break-word; word-break: break-word;"><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit; text-align: center;"><br /></div></div></span></div></div></div></div>Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-247738900032424817.post-62482396351400467632021-07-22T23:20:00.004-04:002021-07-22T23:20:59.390-04:00अंतराळ भरारीचे कोंदण<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj15ro8Shc1-6xUoWzyypb8hmsjRy7tLXM2q5yiqGC2HJ9vSFYkE4l5QpfqV1eebzV3Q6K6EjBwnlQfEZdCU1T1cskKYxl26oN7pEtEL1HUifpnlbVChn1iC1Kz5ViakwO7ZvewCEEtWeaO/s1069/SakalClip.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1069" data-original-width="743" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj15ro8Shc1-6xUoWzyypb8hmsjRy7tLXM2q5yiqGC2HJ9vSFYkE4l5QpfqV1eebzV3Q6K6EjBwnlQfEZdCU1T1cskKYxl26oN7pEtEL1HUifpnlbVChn1iC1Kz5ViakwO7ZvewCEEtWeaO/s320/SakalClip.jpg" /></a></div> ॲमेझॉनचे संस्थापक जेफ बेजोस यांच्या ब्लू ओरिजिन कंपनीच्या प्रवासी यानाचा अवकाशातील ११ मिनिटांचा<br /> प्रवास अनेकार्थांनी वैशिष्ट्यपूर्ण ठरला आहे. वॉली फंक ही ८२ वर्षांची स्त्री अंतराळवीर आणि नेदरलॅडचा १८ वर्षीय ऑलिव्हर डेमेन. सर्वात वयस्कर आणि सर्वात तरुण अंतराळवीर. जेफ आणि मार्क बेजोस या बंधूसमवेत या दोघांनी अंतराळ सफर केली. <p></p><p>वॉली फंक नासाच्या (National Aeronautics and Space Administration) पहिल्या १३ स्त्री अंतराळ प्रवासाच्या प्रशिक्षणार्थीपैकी एक. मर्क्युरी १३ या नावानेही या स्त्री अंतराळवीरांची ओळख आहे. या स्त्रियांनी विविध चाचण्यांतून स्वतःला सिद्ध केलं. काहीवेळा पुरुष अंतराळ प्रशिक्षणार्थींनाही त्यांनी मागे टाकलं. मात्र नासाने कधीही या स्त्री वैमानिकांना अंतराळात जाण्याची संधी दिली नाही. याबाबत नासाकडे बोट दाखवलं जात असलं तरी हे प्रशिक्षण नासाचं होतं हा गैरसमज असल्याचं म्हणतात. ज्या चाचण्या नासाने अंतराळवीरांसाठी स्वीकारल्या होत्या त्या चाचण्यांचा जनक लवलेस. लवलेसनी पुरुषांइतकीच अंतराळात प्रवास करण्याची स्त्रीची क्षमता आहे का हे पाहण्यासाठी हे प्रशिक्षण दिलं. शारिरिक, मानसिक, बौद्धिक सार्या पातळ्यांवर स्त्रिया पुरुषांइतक्याच अंतराळ प्रवासाला सक्षम आहेत हे अगणित चाचण्यांच्या आधारे त्यांनी सिद्धही केलं. मात्र नासाने पुढील काही चाचण्यांसाठी लागणारी मदत लवलेसनी विनंती करूनही नाकारली. नासाने स्त्रियांना अंतराळात पाठवण्याचा विचारच केला नव्हता त्यामुळे लवलेसना माघार घ्यावी लागली. </p><p>या प्रशिक्षणात समाविष्ट झालेल्या स्त्रियांचं अंतराळ प्रवासाचं स्वप्न धुळीला मिळाल्यावर त्यांनी आपल्या प्रवासाचा मार्ग बदलला. प्रत्येकीने वेगवेगळ्या क्षेत्रात पाऊल टाकलं. वॉली फंकनी जग फिरून येण्याचं ठरवलं. काही वर्षांनी त्या वैमानिक झाल्या, विमान चालवण्याचं प्रशिक्षण देऊ लागल्या आणि अखेर अपघातग्रस्त विमानांच्या तपासणीचं आणि सुरक्षिततेच्या दृष्टीने येणार्या अडचणींचा अभ्यास करून त्यावर सरकारला उपाय सुचवण्याचं काम त्या करू लागल्या. आतापर्यंत १९,६०० तास त्यांनी उड्डाण केलं आहे तर ३,००० वैमानिकांना प्रशिक्षण दिलं आहे. </p><p>१९६१ साली नासाने स्त्रियांचा विचारही अंतराळकक्षेत जाण्यासाठी केला नव्हता त्यामुळे वॉली फंक आणि तिच्याबरोबरीने प्रशिक्षणात भाग घेतलेल्याचा प्रवास सुरू होण्याआधीच संपला. अखेर नासातर्फे १९८३ साली सॅली राइड अंतराळात प्रवास करणारी पहिली स्त्री ठरली तरी १९९५ पर्यंत यान चालवण्याची जबाबदारी स्त्रियांवर नासाने सोपवली नाही. एलिन कोलिन्स ही पहिली स्त्री जिने यान चालवलं. एलिनने वॉली फंक आणि इतर स्त्री अंतराळवीरांना या उड्डाणांच्यावेळी आमंत्रित केलं होतं. तब्बल ६० वर्षानंतर वॉली फंक यांचं अंतरिक्षात झेपावण्याचं स्वप्न साकार झालं ते न्यू शेफर्ड यानामुळे आणि जेफ बेजोसनी प्रवासासाठी आमंत्रित केल्यामुळे!</p><p>ऑलिव्हर डेमेन या नेदरलॅडच्या १८ वर्षांच्या मुलाला अनपेक्षितपणे ही संधी मिळाली. ब्लू ओरिजिन कंपनीने तिकिटाचा लिलाव बारा जूनला जगभरात सुरू केला आणि त्याला प्रचंड प्रतिसाद मिळाला. १५९ देशांतून ७,६०० लोकांची अंतराळात जाण्यासाठी वाट्टेल तितके पैसे मोजण्याची तयारी होती. बोलीचा आकडा वाढत गेला आणि २८ दक्षलक्ष डॉलर्सला तिकीट विकलं गेलं. ऑलिव्हर यानंतरच्या यानातून अंतराळात जाणार होता पण आयत्यावेळेला ज्या माणसाने तिकिट जिंकलं त्या ग्राहकाने वेळ जुळत नसल्याने माघार घेतली आणि ऑलिव्हरची वर्णी या पहिल्यावहिल्या प्रवासी यानात लागली. अंतराळात जाणारा सर्वात तरुण मुलगा म्हणून त्याचं नाव नोंदलं गेलं.</p><p>उरलेल्या दोन प्रवाशात स्वतः जेफ बेजोस आणि त्यांचा भाऊ मार्क बेजोस. अपोलो ११ हे यान चंद्रावर गेल्याला जुलै महिन्यात ५२ वर्ष झाली. हाच मुहूर्त साधून आज या व्यावसायिक यानाने यशस्वी अंतराळ प्रवास पार पाडला. या अंतराळप्रवासावर लक्ष केंद्रित करण्यासाठी अॲमेझॉनचा राजीनामा देणार्या जेफ बेजोससाठी आजचं उड्डाण यशस्वी उद्योगाची मुहूर्तमेढ रोवल्याची चिन्ह आहेत. आता लवकरच पुन्हा हे यान अंतरिक्षात झेपावेल. अंतरिक्षात झेपावण्याची तुमचीही इच्छा असेल तर तुम्हाला फक्त $200,000 किंवा थोडेसे जास्त पैसे भरावे लागतील.</p><p>या मोहिमेबद्दल अर्थातच टिकेचं वादळही उठलं आहे. २०२० च्या अध्यक्षीय निवडणूकीला उभ्या राहिलेल्या बर्नी सॅन्डर्सनी आपली नाराजी आधीच तीव्र शब्दात व्यक्त केली आहे. ’पृथ्वीवरच्या सर्वात श्रीमंत गणल्या जाणार्या अमेरिकेसारख्या देशात लोकांना रोजच्या उदरनिर्वाहाची भ्रांत आहे, वैद्यकिय उपचार घेण्याकरता त्यांच्याकडे पैसे नाहीत पण त्याचं कुणाला काय? जगातली श्रीमंत व्यक्ती अंतरिक्षात झेपावली आहे. अब्जाधीशांनी करही तेवढाच भरला पाहिजे.’ अशा अर्थी त्यांनी ट्विट केलं आहे.</p><p>बेजोसना मात्र भविष्यकाळाकडे नागरिक आणि प्रजातीचा दृष्टिकोन ठेवून म्हणून पाहण्याची आवश्यकता वाटते. आज आपण जे करतोय तो पुढच्या पिढीसाठी अंतरिक्षात काम करण्याचा पाया असेल आणि पृथ्वीवरच्या समस्या त्यामुळे काही प्रमाणात सुटतील असं त्यांना वाटतं.</p><p>२० जुलैच्या यशस्वी अंतराळ सफरीनंतर नवं क्षेत्र जेफना खुणावत असलं तरी जेफ बेजोसना तीव्र स्पर्धेलाही तोंड द्यावं लागणार आहे याची चिन्ह कधीच दिसू लागली आहेत. स्पेसएक्सचे इलॉन मस्क, व्हर्जिन गलॅक्टिकचे रिचर्ड ब्रॅनसन यांनी आधीच एक पाऊल पुढे टाकलेलं आहे. गेल्याच आठवड्यात रिचर्ड ब्रॅनसननी अवकाशात झेप घेतली होती. तेही त्यांच्यावर होणार्या टिकेला तोंड देताना, त्याचं ध्येय मंगळावर मनुष्यवस्तीला हलवण्याचं असल्याचं सांगतात. मनुष्य हा एकाच ग्रहावरचा प्राणी असता कामा नये असं त्यांना वाटतं. </p><p>आणि आजच ब्लू ओरिजिनाने तिकिटविक्रीतून आलेल्या २८ दशलक्ष डॉलर्सपैकी १९ दशक्षलक्ष डॉलर्स अंतराळ संबंधित सेवाभावी संस्थांना देण्याचं जाहीर केलं आहे. यातील एक संस्था आहे अॲस्त्राफिमेना (AstraFemina) इथे संशोधन आणि अभियांत्रिकी क्षेत्रातील स्त्रिया एकत्रितपणे काम करून मुलींपुढे आदर्श उभा करण्यासाठी प्रयत्नशील आहेत. </p><p>ब्लू शेफर्ड अंतरिक्षात झेपावून ११ मिनिटात परतही आलं. त्यातून प्रवास केलेल्या चौघांना एका अविस्मरणीय अनुभवाची सफर घडली. सर्वसामान्यांना थेट प्रक्षेपणाचा आनंद अनुभवता आला. कितीही टिका झाली तरी आता गर्भश्रीमंतांना अंतराळाचा रस्ता खुला झाला आहे हे नाकारण्यात अर्थ नाही. आपल्यासारख्या सर्वसामान्यांनी अशावेळी ८२ वर्षाच्या वॉली फंकला तिच्या अथक प्रयत्नांचं, चिकाटीचं फळ ६० वर्षांनी का होईना मिळालं यात आनंद मानायला हवा, साजरा करायला हवा, वय हा नुसता आकडा आहे हे खर्या अर्थी सिद्ध करणार्या या तरुणीला मानाचा मुजरा आणि पुन्हा पुन्हा अंतराळात झेपावण्याच्या तिच्या कामनेला पूर्तीची सदिच्छा!</p><p>सकाळमधील लेखाचा दुवा:</p><p><a href="https://www.esakal.com/global/jeff-bezos-space-trip-11-minutes-know-details-ssy93" target="_blank">https://www.esakal.com/global/jeff-bezos-space-trip-11-minutes-know-details-ssy93</a><br /></p><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgirZQZUjGd-iizuG6wJiSvdegwIHGSXFqMN5AAcfrmMMQt9P7lUCN7UVxfYddHU8favhZFYAgWV77bHISpwCE0-y4ED-uKG7mT2TuB6R_EZ5xejNQ1xgwNApp1DYhj_5Bq9eEY3u7HhzCI/s976/Four_In_Space1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="820" data-original-width="976" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgirZQZUjGd-iizuG6wJiSvdegwIHGSXFqMN5AAcfrmMMQt9P7lUCN7UVxfYddHU8favhZFYAgWV77bHISpwCE0-y4ED-uKG7mT2TuB6R_EZ5xejNQ1xgwNApp1DYhj_5Bq9eEY3u7HhzCI/s320/Four_In_Space1.jpg" width="320" /></a></div><br /><p><br /></p><p><br /></p>Mohana Prabhudesai Joglekarhttp://www.blogger.com/profile/04641561275905951530noreply@blogger.com0